Szabadság

Szabadság volt a címe a második scrapbook oldalamnak, amit szintén Cewés kihívásra készítettem. Akkor a kihívás témája az érzelmek voltak. Egy olyan oldalt kellett készíteni, amiben érzelmeinket, rajongásunkat, szeretettünket kellett képekben megmutatni. Általában mindenki a férjéről vagy a gyerekeiről készített oldalt. Én azonban az oldalam már az azelőtti kihívásra megcsináltam és nem nagyon tudtam, hogy mit is csináljak. Végül ezzel az oldallal indultam:

A háttér a Cewe blogjáról származik, a keret pedig saját.

Az emberi érzelmek közé tartozik szerintem a szabadság utáni vágy. Ezt a témát az Out of bound technika nagyon jól tudja illusztrálni. Ezt a technikát is a Cewén láttam és azonnal beleszerettem. Több képet is készítettem már így. De míg a Cewén Photoshop-ban magyarázták el, hogy hogyan kell ilyen képeket csinálni, addig én PhotoFiltre Studio-ban dolgoztam. Jó kis program, magyar nyelvű és nem terheli le annyira a laptopom, mint a Photoshop. Bár abban is dolgozok néha, de csak erős nyugtatók mellett, mert egy tízperces munkát, másfél óráig végzi el, annyira memória zabáló a program (ja és mivel angol, nem mindig tudom, hogy mit hol találok). Igaz a Photoshop azért mégis többet tud, de amíg nem lesz jobb PC-m addig PhotoFiltre Studio nagyon jó szolgálatokat tesz.
Egy kicsit eltértem a témától, mert a bejegyzésem valójában fenti oldalamról szólna. Azért ezzel az oldallal indultam a kihíváson, mert a lovak számomra nagy jelentőséggel bírnak. Az oldalon feltüntetett szövegek egy kicsit megvilágosították, de jónak láttam megjegyzésben elmagyarázni a lényeget. Most szeretném idézni saját magam:

„Sajnos nagyon nehéz gyerekkorom volt. Sokat szenvedtem. Nem szerettem otthon lenni, mert úgy éreztem, hogy börtönben lennék. Édesanyám nagyon szigorú volt, sehova sem engedett, otthon ő parancsolt. 9 éves koromban egy súlyos betegség miatt fél évet kórházban töltöttem. Amint meggyógyultam apukám elintézte, hogy járhassak ingyen lovagolni terápiás kezelésként. 15 éves koromig minden szabad időmet a lovaknál töltöttem, mert akkor szabadnak éreztem magam, elfelejtettem, hogy milyen légkör vár otthon.”

Szóval a lovak nagyon fontosak voltak gyermekkoromban. Nem voltam boldog, mert nem volt családias légkör otthon. Felnőttként sem változott a helyzet, de megtanultam kezelni, és nem nagyon izgattam magam e miatt. Legtöbb időmet otthonon kívül töltöttem, hisz az utazás a munkahelyemre és vissza sok időt elvett. Örülök egy részből, hogy elkerültem otthonról, de sajnos nagyon nagy árat fizettem ezért. Elköltözésemmel felrobbantottam egy „atombombát”. A rokonság elhagyott és úgy kezelnek, mintha meghaltam volna. Ez annyira nem fájna, de az öcsémmel igen szoros volt a kapcsolatunk, amit megszakított édesanyánk. Mivel az öcsém még elég fiatal, ezért nem ért semmit, de mivel a szülő mindenható teljesen eltávolodott tőlem. Ezt az esküvőmön éreztem a legjobban (amire úgy kellett könyörögni, hogy jöjjenek el). De ahogy írtam még fiatal és pár év múlva megint másképp fogja látni a világot és talán rájön ő is arra, hogy anyukánk nem is olyan tökéletes, mint amilyennek be van állítva.
Egy kicsit elszomorodtam, de mivel azért kezdtem ebbe a blogba, hogy elmeséljem a scrapbook-os oldalaim történetét, így a fenti oldalnak a történetét is el kellett mesélnem, ami számomra igen szomorú. De eddig ez az egyetlen ilyen oldal, ezután csak vidámak következnek.