Valami készülődik...

Nem tudom, hogy kezdjek neki. Nagy valószínűséggel kevesebb időm lesz a scrapra és a blogra is. Mert még lehet kint szeretnék lenni a levegőn és sokat mozogni, nem szeretnék nagyon sok plusz kilót felszedni. Bár mostanság ahogy nincs kedvem enni meg se étvágyam, és persze ez a fránya...
Tegnap volt az első évfordulónk. Nem tudom, hogy mi a szokás ilyenkor, de sütöttem Oroszkrém tortát. Este pedig elmentünk vacsorázni. És kaptunk ajándékot is. Mind ketten ugyanazt kaptuk...
Vártam már ezt a pillanatot. De nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz. De örülök neki. Bár idegesítenek dolgok. Például az, hogy úgy érzem magam, mint aki lenyelt egy lufit, majd felfúják a hasában. Meg aludnék reggeltől estig, amit persze meg is tehetnék, nem érdekelne senki sem, de vannak kötelezettségeim. De ami a legszebb volt vasárnap reggel, az az volt, hogy az ágyamba éreztem a frissen főzött kávé illatát, pedig a konyha és a háló közt 2 helység van. De akkor már sejtettem, ja meg meg is álmodtam...
Hogy mit? Az érintett fél után itt mondom el nektek, virtuális barátaimnak...
Már második hónapja számolgatom izgatottan a napokat. Az első hónapban megörültem, hogy azonnal sikerült, bár fájt a hasam nagyon. Aztán puff 38 nap után kiderült, hogy téves riasztás. Jött a következő hónap és újból számolgattam a napokat, de görcsöltem megint. De most nem ittam előre a medve bőrére, mondtam várok még vagy 15 napot.  De nem kellett mert szombat reggel nagyon gyorsan bevásároltam... Nem akartam a nyílt utcán, az emberek szeme láttára bemutatni, hogy mit reggeliztem. Így délután meglátogattam a patikát a solymári Auchanban. A férjem külön kérése volt, hogy ne a falubéli patikába menjek, mert lepipálja a Blikket és a Borsot meg az összes pletykalapot. Így úgyis mentünk bevásárolni, hát elintéztem a dolgom ott. Megvettem! De vártam vasárnap reggelig, bár szorongva, mert nem akartam elrontani a nevezetes napot. De hát megálmodtam a végeredményt! És én nem hiszek az álmokban. Ezért megcsináltam. És mit látok! Először csak halványan, majd miután felöltöztem, már kivehetőbben, és miután már megreggeliztem élesen és semmi mással össze nem téveszthetően ott volt az a bizonyos csík! Vagyis izé két csík. A felismerés a feje tetejére állított mindent. Egy kicsit tanácstalan vagyok, de ez normális, mert hát ez az első. És félek is egy kicsit, hogy minden OK legyen. De még senki más nem tud róla, csak a férjem és mindenki más aki elolvassa ezt a bejegyzést. Tudom a családnak kéne először elmondani, de nem akarom, hogy az anyósom és persze a szüleim nagyon beleéljék magukat. Az anyósom úgyis nagyon mondogatta, kérdezgette már. Mert még a korai szakaszban előfordulhat, hogy elveszítem, amit persze nem szeretnék. Ennek a nagyszerű hírnek örömére készítettem egy oldalt, mellyel szeretnék nevezni a Cewe eheti kihívására is, hisz oly rég nem játszottam. Valamint Bettieenek is tartoztam egy oldallal amit a templatéjével kellett volna csinálnom, csak hát ez a fránya gép is...
Így két legyet egy csapásra.

Az oldal készült:

BettieeScrap - Template 4 (megvásárolható itt és itt)

Kreen - Les umeaux arrivent avec les cigognes

Paprika - A l´en´vert

Kellemes napot kívánok mindenkinek!