Igen!

Szeptember és október hónapban Steph-nél vendégeskedem. Az első készlet, amivel dolgozhattam az I do címet viseli. Ez egyébként esküvős készlet. Mostanság nagyon ritkán készítek a fotóinkból oldalt. De ehhez a készlethez nem lehetett mást felhasználni.
A készletet megvásárolhatod itt: ScrapMatters
Így néz ki:

Szép nem? A papírok egyébként külön is megvásárolhatóak. Csak katt a képre.

Az oldalam pedig a zongorás fotónkkal készült. Nagyon akartam egy ilyen fotót, mert nagyon romantikusnak találtam.

Ahogy most ezt a bejegyzésemet írom eszembe jutott, hogy mennyire izgatott voltam egy évvel ezelőtt. Vagyis pontosan vasárnap lesz az első házassági évfordulónk. Emlékszem előtte való nap rohangáltunk össze -vissza. A ruhámat levittük a férjem unokatestvéréhez, díszíteni a termet szaladtunk és a sütiket hordtuk szét. Persze a férjemmel akkor azon nyavajogtunk, hogy miért nem lehetne csak azoknak odaadni a sütit, akik nincsenek meghívva, de valahogy rokonok vagy ilyesmi. És a meghívottaknak megy a lagzikor, mikor készülnek haza. De hát itt ez a szokás. Utána vártam még a szüleimet, akik hozták a kedvenc tortámat, a szárított tortát. Este azonban úgy zuhogott az eső, meg másnap délelőtt is, hogy már azon gondolkodtunk, hogy mindenkit a házasságkötő terem elé rendelünk. De aztán kisütött a nap. A fényképezkedés idejére pedig fel is száradt a föld annyira, hogy a ruhám uszálya nem lett sáros, de a cipőm sarka azért mindig be akart süllyedni a földbe, így a gyepen lábujjhegyen álltam. Aztán kocsival az anyósékhoz, ahova érkeztek a vendégek. Engem anyu leültetett egy kis székre és amíg apu be nem jött értem, addig ott ücsörögtem. Utána kivezetett az udvarra, átadott az öcsémnek és indulhatott a menet a polgármesteri hivatalig. Ott lement a szertartás egy kis plusszal, mert egy szlovák dalt is énekeltek. Miután mindenki kivonult, akkor készült még pár nagyon jó kép. Azért jók, mert spontánok vagyunk rajta. A bejáratnál pedig a nyakunkba kaptuk a drága jázmin rizst, amit anyósom jó sokáig emlegetett. Mert a férjem egyik barátja elfelejtett hozni és lusta volt hazaszaladni, ezért beosont az anyósom kamrájába és leemelt a polcról egy zacskó rizst. Anyósom pedig nem szokta az eredeti zacskóban tartani, hanem ha felbontja akkor átönti egy másikba. Ezért szegény pasas nem tudhatta. A lagzi is nagyon jól sikeredett, egy évre kitáncoltam magam azt hiszem akkor. A vőfély, aki egyébként a csokromat is készítette, mert ő itt az egyik virágkötő, nagyon ügyes volt. Szóval nagyon jól sikerült az egész. Majdnem reggelig tartott, ha a zenészek nem mentek volna már haza. Most pedig az ember azon kapja magát, hogy eltelt egy év! Amibe igen sok minden belefért. Jó is meg rossz is. Holnap sütök Orosz krém tortát.

Kellemes napot kívánok mindenkinek!