Kapuk

E heti kihívás a Cewén a kapukkal kapcsolatos. Sajnos mivel nem voltam ott a találkozón (hogy miért, arról majd máskor írok), ezért a netröl vadásztam le a felhasznált képeket. Eddig két kihívásról is sikerült lemaradnom, de persze nem szándékosan, csak nem volt eröm arra, hogy scrapbookozzak. Mutatom a képet, és utána leírom, hogy mi ihletett meg.

A képek és a háttér, valamint az összes textúra a netröl való, a cetli pedig Krisssz cetlis készletéböl.

Elöször a cetlin lévö szöveg:
Itt állok, mert eléd vezetett utam. Mily világ bújik meg ajtóid rejteke mögött? Mily titok örzöje vagy te ösrégi zár? Menjek tovább az úton, vagy nézek szembe veled ó, te hatalmas óriás, belépve kapuidon, ó Élet!
Különbözö elemzések olvashatóak a neten, hogy milyen ezoterikus jelentése van a kapuknak. Ebbe nem szeretnék most belebonyolódni, de azt leírhatom, hogy számomra milyen elvont jelentése van a kapuknak.

Ahogy megszületünk elindulunk az élet útján. Egy ideig a szüleink terelgetnek és ök nyitnak meg számunkra kapukat. Gyerekkorunkban nem is fordítunk nagy jelentöséget ennek, hisz még naiv elképzeléseink vannak az életröl. Persze ahogy öregszünk, úgy jelennek meg elöttünk azok a kapuk, amelyeken be kell mennünk. Mindegyik más és más, hivogató, vagy épp visszataszító és ezek alapján lépünk be rajtuk, vagy megyünk tovább. De lassan rájövünk, hogy egy szép kapu mögött rejtözhet rossz is, még egy öreg, rozoga mögött jó dolgok is rejtözhetnek. A döntéseink következményét csak megtippelhetjük, de csak akkor tudjuk meg, hogy jó volt e döntés, ha már meghoztuk. Felnöttként ezért elöfordulhat, hogy egy-egy döntés, egy-egy kapu félelemmel önt el minket, mert nem tudjuk pontosan, hogy mi rejlik mögötte. Életemben sok kapunk mentem be, vagy akartam bemenni. Nagyon sok volt olyan, hogy úgy éreztem tévedtem és sok volt olyan, ami kisértett hosszú éveken át, mert mást választottam. Életem egyik legtitokzatosabb kapujával akkor találkoztam, amikor megismertem a férjem. Erröl a kapuról tudtam, hogy mögötte vannak jó dolgok és rosszak is. Tudtam, hogy nyerhetek is vele és veszthetek is. Az ilyen helyzeteket nem szerettem, mert kiegyenlített játszma volt, hisz ugyanannyit nyerhettem, mint veszthettem. Ezért az elején inkább kikerültem, de ahogy teltek a napok egyre jobban éreztem a kisértést, hogy visszamenjek hozzá és belépjek rajta. Végül egy nap újból felbukkant elöttem a semmiböl. Egyszer csak ott volt. Ekkor nem gondolkoztam semmin és inkább bementem rajta. Nem csalódtam, hisz azt kaptam töle, amit vártam, ami mutatott felém. Ez volt az egyetlen olyan döntésem az életben - úgy érzem - ami nem volt olyan félelmetes, amitöl nem kellett tartanom, hogy nem azt kapom, amit gondoltam. Persze azóta is vannak kapuk, amelyekröl nem lehet egyértelmüen elmondani, hogy mit rejtenek. De úgy érzem ezért érdekes az élet. Tele van titkokkal, és jó, hogy nem tudhassuk elöre, hogy mit hoz a jövö. Mert ha tudnánk nem lenne izgalmas, unalmas lenne és sodródnánk a sorsunk folyamával. Ezt jelenti számomra a kapu. A titkokat.
Egyébként még mindig tartozom két oldallal, remélem hamarosan megint lesz pár perc szabadom, hogy megmutassam öket.
Mindenkinek kívánok kellemes és napsütéses pénteki napot!

P.S. Gondolom észrevettétek és lehet, hogy le is irtam már, hogy rövid ö és ü betüt használok a hosszú megfelelöje helyett. Sajnos a betütípus nem tartalmazza ezeket a karaktereket és ha használnám öket nem lenne szép a bejegyzés, hisz így nézne ki: ősrégi, betű. Remélem elnézitek nekem ezt a szándékos helyesírási hibát!