„Haza akarok menni!!”
Mintha bomba robbant volt, úgy hasított a lány tudatába a mondat. Ö volt az egyetlen ki halhatta a Belsö Én, vagy a Hatodik Érzék hangját.
„Haza akarok menni!!”
„Kérlek, légy most csendben! Kellemes a társaság, vidám és boldog hangulat van. Mi a bajod az egésszel?”
„Te is tudod, hogy nem illesz ide. Ez az élet, társaság nem tesz boldoggá. Ez nem a Te otthonod!”
„Hát hol van az én otthonom? Mert otthon is ezt fogod mondani, hogy ez nem az.”
„Nem tudom még, hogy hol van, de létezik.”
Tizenöt év elteltével...
Madárdalos kora nyár. Frissen fözött kávé illata, kutyák csaholása száll a szélben. Minden olyan nyugodt és kiegyensúlyozott.
„Itt van!!”
„Tessék?”
„Ez az a hely, ahová tartozol! Végre annyi év után megtaláltuk!”
„Honnan tudod?”
„Nem tudom, csak érzem. Ha rám hallgatsz, akkor végre megtalálod a helyed a világban és boldog lehetsz! Megmutatom. Csukd be a szemed és láss az én szememmel!”
- Történt valami? Olyan csendes vagy!
A lány merengését megtöri a férfi kedves, de aggódó hangja.
- Nem. Minden tökéletes! Csak élvezem a pillanatot.
A lány szeme csillog, mosolya szebb Mona Lisaénál.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy hozzád költözöm.
A férfi felkapja a lányt és szorosan öleli magához. Most már soha nem akarja elengedni.
- Hozzád költözöm, mert az otthon itt van...
A múlt héten sikerült lemaradni a Cewe kihívásáról. Minden erömmel igyekszem munkát keresni, még jobban, mint eddig. Sajnos még mindig sikertelenül, ami egy kicsit elkeserít. Végül szombat este gondoltam nekilátok az oldalamnak, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmem. A hosszú hétvégén Visegrádon voltunk, bár nem kirándultunk, csak egy barátunkat vittük látogatóba, és ez idö alatt sétálgattunk egy kicsit a környéken. Ahogy fentröl lenéztünk a Duna-kanyarra eszembe jutott az a környék, ahol laktam. Aki esetleg már járt Szlovákiában és volt már Gombaszög, Rozsnyó, Krasznahorka környékén, az tudja, mire gondolok. Nagyon szerettem azt a tájat. Késöbb elköltöztünk és az új környék nem volt már olyan szép. Talán még Fülek környékén volt még szép a táj, de a falunk tájképe unalmas volt. Amikor megláttam a mostani otthonom környezetét, nagyon elvarázsolt. Dimbes-dombos, meseszép táj fogadott. Hasonló a szlovákiaihoz, de a Dunának köszönhetöen még szebb. Nemrég pedig eszembe jutott a Roy és Ádám dala, Az otthon itt van, ami a Magyar vándorban hangzott el. Ez a dal inspirált az oldalamnál, amit sajnos idöre nem tudtam befejezni. Így mire elkészültem, új hét kezdödött új kihívással. A képeken (ha valaki nem tudná) Esztergom, Visegrád látható, valamint a Duna Dobogóköröl és az új otthonom látképe madártávlatból. Az oldalt Rainbow Kata template-jével készítettem, amihez játék is füzödik. Még van idö bekapcsolódni, bövebb információk itt. A textúrák pedig, amiket használtam PST Designs oldaláról letölthetök.
Felhasználtam:
Cewe - Love letters (háttérpapír és a pillangó)
Createwing & Catherine Designs Collab - Re-creation 23 Add on (háttérpapír és az elemek).
Bejegyzések
.jpg)
Blisssz, ez gyönyörű lett! Sebaj, ne a kihívásoknak gyárt, hanem magadnak!
VálaszTörlésA történeted megint lehengerelt, bár minden ízében érzem a belső vívódásaidat, de örülök, hogy kiírod, és "kiképezed" magadból. Még akkor is, ha ez nyilvánvalóan soha nem kárpótol azért, amit elvesztettél!
Az oldaladon mi a betűtípus (a címé), nagyon szép!
Gyönyörű az oldalad!
VálaszTörlésSokat töprengtem a gondolataidon. Eközben eszembe jutott egy másik látószög - egy idézet:
"Ha önmagunkban nem találunk nyugalmat,
fölösleges a nyugalmat másutt keresnünk."
Francois de La Rochefoneauld
Nem tudom megmagyarázni, hogy miért pont ez jutott az eszembe:-))
Ez az oldalad egyszerűen gyönyörűséges! ). Néha az ilyen kis kirándulások is olyan sokat érnek!
VálaszTörlésEngem is ihletett már meg ez a dal :) Érdekes, hogy én a szűkebb otthonomban, az utcánkban a fiam oldalán éltem meg a nagy hazaérkezéseket! Meg igazából az anyaság is egyfajta hazaérkezés lett a részemre!
VálaszTörlésJól írsz, nagyon jól és lebilincselően! Jó hozzád jönni!