Egy elfelejtett oldal

Tartozom egy oldallal. Ezt már réges-rég megcsináltam, de elfelejtettem, vagyis inkább nem volt nagyon idöm rá, hogy megmutassam. Ez is egy OKC oldal lenne. Íme:

A készlet: Scrapofangel - Our love story (itt meg lehet vásárolni).

A minap olvastam, hogy Gólya CT-zni fog. Szívböl gratulálok neki! Egy idöben én is gondolkodtam, hogy neki fogok, de ahogy elnéztem egyes designerek CT tagjainak munkáit és a magaméhoz hasonlítottam, úgy éreztem, hogy még nem állok készen. Se stílusbelileg, mert szerintem még nem érzem, hogy teljesen rátaláltam magamra. Ezenkívül nem biztos, hogy mindig tudok egy adott készletböl szépet alkotni és az idö terén is rosszul állok (vagyis jól állnék, ha lenne még egy PC-nk, mert  este már szabadon alkothatnék, de akkor a férjem ül a gép elött). Persze ha csak egy designert vállalnék be, akkor könnyen megoldható lenne a dolog, de azt hiszem, hogy még várok egy kis ideig. Ezért inkább ha olyan érzést akarok kelteni magamnak, hogy CT tag vagyok, akkor inkább OKC-ra jelentkezem. De ritkán találok nekem tetszö készleteket. 

Egy héttel ezelött volt a CEWE tali, amire én is készültem menni, csak közbe jött a szüleim meglátogatása. Velük iszonyatosan nehéz zöldágra vergödni, mert mindig van valami bajuk. Vagy nem érnek rá, vagy nem lesznek otthon. Ezenkívül mindezt anyukámmal kellett lerendeznem, aki amúgy is makacs és büszke teremtés. Apukám fürdöre volt beutalva így e-mailon kersztül nem tudtam elérni. Szóval anyám végül a múlt hetet jelentette ki megfelelö napnak. Így hát oda kellett menni, ezért lemondtam a talin való részvételem (amint kiderült nem kellett volna). Azonban mire odaértünk kiderült, hogy nincs otthon senki. Szóval el lehet képzelni a dühömet és elkeseredettségemet. Elmentünk nagymamámhoz, de mivel nem volt kapukulcsunk és szegény nagyot hall, ezért nem jutottunk be. A nagynénémék és az unokatesómék sem voltak otthon. Visszamentünk, vártunk egy kicsit és közben felhívtam apámat, hogy tudja-e, hogy hol vannak a többiek. Mint kiderült, hogy nála és elfelejtettek szólni nekünk, hogy péntek este úgy döntöttek, hogy meglátogatják öt. Ekkor persze kiborult a bili, ami nálam igen ritkán fordul elö. Nem kevés pénzbe kerül nekünk hazalátogatni, emellett egész héten hulla fáradtra dolgoztuk magunkat és szivesebben aludtunk volna otthon. Valamint szerettük volna kideríteni, hogy nagymamámnak vannak-e valamilyen dokumentumai, amik segítségével a gyorsított eljárásban  megkaphassam az állampolgárságot. Persze felajánlottam apukám, hogy menjünk el meglátogatni öt, de a fürdö Szlovákia másik végében van. Ezért hazaindultunk és itthon dühöngtem, sírtam és teljesen kikeltem magamból, persze a párom sem volt valami boldog. Írtam hazulra egy nem éppen kedves e-mailt. Nagyon el voltam keseredve, hisz ha tudtuk volna elöre akkor, nem dobtunk volna ki ennyi pénzt az ablakon mindhiába és még elmentem volna a talira és tuti jól éreztem volna magam. De a következöt semmi képen sem akarom kihagyni.

Most már nem siránkozom tovább, inkább örülök a szép napsütésnek és mindenkinek kívánok gyönyörüséges szombati napot!