Jégkirálynő

Vonatfütty, fékcsikorgás, ajtók nyílnak s csapódnak. Lépések, emberi beszéd, majd hirtelen néma csönd. Csak egy cipökopogás.
Kopp ... kopp
Ritmusa egyenletes. Tulajdonosa fiatal lány. Úti célja egy ház, mely magányosan és dölyfösen terpeszkedik a folyó partján. A tornácán egy alak.
Kopp ... kopp
„Bárki lehet! De nem! Ö az!”
Az alak úgy áll ott, akár egy szobor. Kezét ökölbe szorítja, kézfejét befelé fordítja, úgy tartja csípöjén.
Kopp ... kopp
A lány agya zakatol. Visszapörgeti az elmúlt nap, hét, hónap eseményeit. Pulzus és a vérnyomás az egekben. Gombócok gyülnek a torokban, az egész test remeg.
„Nem tettem semmit! Nem tettem semmi rosszat!”
Kopp ... kopp
Már csak pár méter. A kapu nyikorog, az agy tompa. A kapun túl mintha minden megfagyott volna. A napsütés, a virágok, az illatok, hangok, hangulatok.
Kopp ... kopp
„Nyugalom! Lélegez mélyeket! Mosolyogj!”
A nö a tornácon még mindig nem mozdul. Akár egy jégböl faragott szobor. Mintha megfagyott volna a körülötte lévö világgal.
Kopp ... kopp
„Nyugalom!...”
- Szia!
Végre megmozdul. Az érkezöre néz. Szeme színtelen és hideg. Tekintete akár egy jégcsap.
- Szia!
A szavak nyersek, érzéstelenek. Szilánkként próbálnak a másik szívébe hatolni, hogy megfagyasszák azt.
Egyetlen menedék a lány számára a szobája. Itt is csend honol. Remeg. Agya tompa. Várja, hogy nyíljon az ajtó. Akkor minden megfagy ott is. Várja, hogy záporozzanak a hideg, kemény szavak, melyek tele vannak dühvel, megvetéssel. A szavak, melyek hegyes szilánkokként próbálnak a lány szívébe és lelkébe hatolni. A páncél, mely e szavaktól hivatott megvédeni, már nagyon gyenge. Ki tudja meddig bírja még.
Nyílik az ajtó. A szív zakatol, gombócok a torokban.
Egy férfi lép be. Arca elgyötört, szeme szomorú és öreg.
- Tudod mi a baja?
- Nem
- Reméljük hamar elmúlik!
- Reméljük!
De mindketten tudják, hogy ez csak illúzió. Ki tudja mikor múlik el? Egy nap, egy hét, egy hónap...
Itt ritkán van tavasz, vagy nyár. Itt lassan átveszi a hatalmat az örökös tél.
„Csak a páncél bírja még ki a Jégkirálynö birodalmában!”


A Cewe-n ezen a héten Koncz Zsuzsa születésnapja alkalmából az ö dalait kellett feldolgozni. Nézegettem a dalokat, de semmi sem fogott. Bevallom valójában csak hallottam róla és néhány számát is hallottam, de én a fiatal generációhoz tartozom (30 éven alattiak), és nem tudom teljesen átérezni, hogy másoknak mit jelentettek ezek a szövegek. Azonban egy dal ott motoszkált bennem. Sajnos nem Koncz szám, hanem Demjén Ferenc Jégszív címü dala. És minden akár a dominó megindult. Megszületett a következö oldal, amit a dal és a fenti történet közösen ihletett.

Felhasználtam:
Mimi Concept - Bonjour 2011
Martencja Designs - My little winter
Fanfan rues des anges - Parlez moi d´Amour
MK designs - Oh, what a night!
A fotók a deviantArt oldalról vannak

Most nem füzök semmit a fent leírtakhoz, mert magamnak is meg kell emésztenem az egészet. Réges-rég nem jött ki a kezeim közül ilyen történet. Elfelejtettem a szavakat és eltüntek elölem, elbújtak, de must egy idöre megmutatták magukat.