Digimorfózis és egyéb örömök

A Scrapbook.hu harmadik játéka amin részt vehettem Mörjike Digimorfózis c. játéka volt. A játék lényege az volt, hogy Ági készített egy oldalt, amit tovább küldött és az oldalát liftelni kellett. De a liftelés mellett volt egy feladat, amit meg kellett még oldani. Aztán tovább küldeni a kész oldalt valami más instrukciókkal. Én Dia után következtem. Azt kaptam feladatul, hogy két papírt használjak, az egyiket lyukasszam ki és alóla kandikáljon ki valami szöveg. Ez nem volt olyan nehéz, azonban nagyon bosszankodtam a kép miatt, amit fel akartam használni. Nagyon sokféle képet próbáltam ki. Végül úgy döntöttem, hogy azt a képet használom fel, ami az esküvőnkön készült. Apukám van rajta a sógoromék kisfiával Dominikkel. Egész nap dolgoztam rajta, mert sajnos tökéletesen le akartam másolni Dia oldalát, de aztán rájöttem, hogy a lift nem a másolásról szól. Mert akkor ugye elég unalmas lenne a játék. Így aztán csak annyit szerettem volna, hogy hasonlítson hozzá. Ezután Secimának küldtem az én oldalam és gondoltam azt a feladatott adom neki, hogy legyen valami tükröződés az oldalon.  Szerintem nagyon jól megoldotta. Ma lehetett feltölteni a galériába az oldalunkat. És ma sorsolt Ági is. Hát mit látok a fórumon! Az én nevemet! Nagyon megörültem, mert most nagyon szükségem van a pozitív ki-, besugárzásokra, hatásokra. De erről picit később. Most mutatom az oldalam:

Felhasználtam:

CreaDorena - Lyrical letters
Bellisa Designs - Lovely Popies
DS - Tender Spring Breeze
Fei-fei´s Stuff - Crazy beautiful
és a képhez Akizo Template 12 templatejét használtam fel.

Ha kíváncsiak vagytok Dia oldalára az itt megnézhetitek, Secimáét pedig itt.

Biztos észrevettétek, hogy egy újabb elemmel, vagyis blinkie-vel gazdagodott az oldalsávom. Én is CT tag lettem. Valamikor írtam, hogy nem nagyon vágyom rá, de szerdán csak kíváncsiságból benéztem a DST fórumán a CT Call-os topikban pár felhívásba. Nem tudom mi vezérelt, mi nem, de írtam egy e-mailt Kreen-nek egy rövidke levelet (Készleteit itt láthatjátok). Közben neki láttam a fent mutatott oldalnak. Egyszer aztán valamiért megnéztem az e-mailjaimat, és láttam a reggel elküldött levelemre máris jött válasz. Amiben az volt, hogy mostantól a csapat tagja vagyok (igaz többször is elolvastam, lefordítottam a szöveget, mert nem mmertem elhinni). Nagyon boldog voltam. Azonban az örömöm este hamar eloszlott, mert kaptam egy másik hírt, aminek egyáltalán nem örülök.

Már talán meséltem, hogy sajnos nem találok munkát. Meg persze azt is, hogy a férjem vállalkozó. De sajnos ennek ellenére nem vet fel minket a pénz. Sőt! Nagyon be kell osztanom a koszt pénzt és sok mindenről le kell mondanom, hogy ki tudjunk jönni abból, amit megkeres a férjem. Nagyon vigyázok a ruháimra és igyekszem nem meghízni, hogy ne kelljen újat venni. Ha valami kiszakadt igyekszem megvarrni úgy hogy ne legyen feltűnő. De ez nekem nem okoz gondot, hisz régebben, amikor még a szüleimnél laktam és még nem volt munkám, akkor sokszor volt, hogy egy hétig vajas kenyér volt az ebédem. Igaz amikor el kezdtem dolgozni, akkor is fizetésemet szinte a szüleimnek adtam és alig költöttem magamra. Hogy miért írom ezt ide le? Csak azért mert szerdán a férjem úgy jött haza, hogy hívták Németországba dolgozni és ő megy is. Ezt úgy mondta, hogy semmit nem tudott még a munkáról. De azért mondta úgy, mert akármi is legyen a munka akármiért is, inkább ott mint itt. De addig én itthon leszek. Tudom, mások is élnek így, de én mégis kiakadtam és a lelkem, szívem minden porcikája tiltakozik ellene és mély letargiába estem. Az igazság az, hogy nagyon féltem. Én túl izgulós, aggódós vagyok. Akkor vagyok teljesen nyugodt, ha este úgy fekhetek le, hogy tudom mellettem van ő is. Nagyon nehéz nekem egész nap egyedül még akkor is, ha közben a scrapbookkal foglalkozom. Nincs senki barátom, akihez elmehetnék, a szüleimmel mint tudjátok nagyon rossz a kapcsolatom és messze is vannak. Az anyósomék életstílusa és ritmusa teljesen más, mint a miénk. Akármilyen rossz hangulatban vagyok az már segít rajtam, ha látom a férjem rám mosolyog, vagy éppen megölel, vagy valami irdatlan nagy hülyeséget mond. 23 évig minden problémámmal egyedül voltam, egy magányos farkas voltam, pedig nagy szükségem volt már akkor is lelki társra. Nagyon rugalmas voltam akkor, bár szükséges volt, mert az életem akkor nyugtalan és viharos volt és a béke kedvéért inkább kompromiszumokat kötöttem. De most valahogy nem tudom elfogadni a helyzetet. Három napja csak sírok egyfolytában és magamat okolom, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy ez a helyzet ne forduljon elő. Tudom, hogy nem kéne akkora problémát csinálnom ezekből a dolgokból, ez megmutatja a kapcsolatunk jövőjét stb. Csak ne lennék annyira aggódós, hogy mi lesz ha valami baj éri, hogy tudom meg, ki segít neki, nem tud németül, hogy oldja meg a problémáit stb. És ezen kívül az az igazság, hogy voltam már hasonló szituációban akkor más valakivel ugyan, de azt is nagyon nehezen viseltem. Akkor ott volt a családom, és látták, hogy nem érzem  jól magam a szituációban, de nem segítettek egyáltalán. Engem hibáztattak, hogy oda kerültem. Itt még olyanok sincsenek. Azonban nem tehetek mást. El kellett fogadnom a döntést, még ha nem örülök neki. Ha nem kap jobb ajánlatot itt Magyarországon, vagy én nem találok egy jó munkát, akkor elfogadja a megbízást. Lehet, hogy csak számomra ennyire rossz dolog, meg nagy ügy, de mégsem tudok megbékélni a gondolattal. Talán már túl sokszor engedtem, alkalmazkodtam másokhoz, hajlottam meg mások akaratának. Talán az elmúlt 23 év során, amikor még a szüleimnél éltem, túl sokat adtam magamból és nem maradt már semmim és az elmúlt két év alatt, amióta itt élek nem tudtam teljesen feltölteni a készleteim. De talán az égieknek van valami céljuk velem, ami jól fog elsülni, csak az eleje az utamnak még ilyen sírós.

Most köszönöm mindenkinek aki végig olvasott. Nem akartalak titeket leterhelni bajaimmal, de úgy éreztem ki kell adnom magamból ezeket a dolgokat. Sajnos ha beszélni kell, akkor nem tudom így elmondani az érzéseim, írásban sokkal jobb vagyok. Kívánok mindenkinek csodás napot!