Barátság

A múlt heti téma a Cewén ez volt. Nagyon terveztem, hogy részt veszek. De sajnos az időm mint a pénzem... Semennyi. Egy oldal félig kész volt, egy másik, amit mindig is terveztem, hogy szeretnék készíteni negyedéig volt kész. Napjaim kapkodásból álltak. Egyik oka ennek az, hogy a sógoromék kisfia délelőtt és délután is nálunk van. Eredetileg a nyugdíjas anyósom vigyáz rá, de nem tud tőle csinálni semmit. Mert hát ott kell lenni vele mindenhol. Vagy azért, hogy ne történjen vele semmi sem, mert a sógornőm akkor hisztirohamot kap. Vigyázni kell, nehogy elessen, megüsse magát, de ha megtörténik lázasan el kell tüntetni a nyomokat. Vagy azért kell felette lenni, mert csak olyan dolgokat szeret csinálni amit nem szabad. Például a kutyáinkat verni, a kertből a zöldséget kiszedni, kiásni. Embereket kövekkel dobálni, éles vagy veszélyes tárgyakkal rohangálni. Sajnos ez annak köszönhető, hogy a szülei mindent ráhagynak nem fegyelmezik és kimondottan megtiltják az anyósomnak, vagy bárki másnak, hogy fegyelmezze. Nem hiszem, hogy hasznos dolog, de az ő dolguk, beleszólni nem lehet, mert háború törne ki. De azért ha senki sem látja, akkor igyekszem rendre utasítani. Ezért ha itt van elmegy szinte az egész napom, és még itt van a kert, a ház, főzni is kell, meg takarítani és nyugodt pillanat is jól esne.
Sajnos így lemaradtam megint a kihívásról, és mivel más scrappes dolgot is bevállaltam, ezért nem maradt időm. De ma mindkét oldalam befejeztem. Az elsővel nagyon sokat kínlódtam, mert ez a stílus messze áll tőlem és az árnyékolás megoldásával gondjaim voltak. De nagyon szerettem volna egy ilyen oldalt.

Scrap of angel & Florju Scrap - Totaly Spring Collab

A másik oldalam inkább én vagyok. Csak egy kicsit zavaró a sok szöveg. Mivel az oldalaimra címet szoktam tenni, de most Müller Péter A barátságról című gondolatait is az oldalba foglaltam. Nekem szöveg nélkül jobban tetszene, de lehet, hogy ez azért van, mert nem vagyok ennyihez hozzászokva.

Scrap of angel & Florju Scrap - Totaly Spring Collab

Verena Designs - Remember this Moment

Szöveg:„Barát... Aki meghallgat bármikor és akit te is meghallgatsz bármikor... Aki előtt nincsenek titkaink, mert megbízol benne... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. A barátodért mindenre képes vagy... Az ember által átélhető legmélyebb szeretet a barátság. ”
Számomra nagyon fontos kötelék a barátság. Kevés jó barátom volt az életben. Bár barátságos típus vagyok, mégis megválogatom a barátaimat. Mert a barátok lehetnek segítőek, támogatóak. Akik mellettünk vannak és ösztönöznek álmaink, céljaink elérésében. Úgy szeretnek ahogy vagy. Nem akarnak megváltoztatni. Tanácsokat adnak ha szükségünk van rá, vagy épp kérjük a tanácsaikat, de ha mégsem fogadnánk meg akkor sem haragszanak meg. Akikkel együtt sírunk és nevetünk. Erőt adunk egymásnak az élet túléléséhez. Aztán van a másik csoport, akik vissza-, vagy lehúznak. Ezek általában az ellentétei az előző csoportnak. Hangoztatják, hogy fontos számukra a barátság, meg hasonlók. De amikor elmeséljük álmainkat, céljainkat nem támogatnak azok elérésében, hanem inkább lebeszélnek róluk, azzal az érvvel, hogy úgysem sikerül. Tanácsokat osztogatnak és haragszanak, ha nem fogadjuk meg, de ők sem fogadják meg a mi tanácsainkat sohasem. A bajban nem hogy erőt adnának, de inkább szívják belőlünk az energiát. És mindig emlékeztetnek a múltbéli hibáinkra. Ilyen emberekkel nem barátkozom, és szerintem senki sem barátkozna. Ezért nálam nagyon lassan kötök barátságokat, de azok hosszú távúak. Müller Péter gondolataiból csak részleteket közöltem, de van még egy gondolat, ami nekem nagyon tetszik és két számomra legjobb barátomnál éreztem is ezt. „Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.” Ezt éreztem akkor amikor megismertem Arankát, legeslegjobb barátnőmet és a férjemet aki szintén a legjobb barátom. Persze nem rögtön éreztem ezt, el kellett telnie egy kis időnek. Mert ahogy a zongorához hozzá kell hangolni a gitárt, hogy szépen hangozzanak együtt, úgy két ember lelkének húrjait is össze kell hangolni egy mély érzéshez. A házasság egyik titka szerintem az, hogy a férj és a feleség a legjobb barátok.
E gondolataimat szerettem volna megosztani veletek. Köszönöm, hogy elolvastátok! Mindenkinek kívánok kellemes napot!