Kép egymásnak 1

A nemzetközi scrapbook nap alkalmával Didó hirdette meg ezt a játékot a Scrapbook.hu-n. Egy ideje már izgatott ez a játék, de mivel nem volt túl nagy önbizalmam, ezért nem mertem jelentkezni rá. Féltem, hogy nem lesz sikeres az elkészült oldalam, meg nem lesz ihletem. Végül Mr. Random Beedee-t sorsolta nekem és kaptam egy szuper fotót. Egy napig pihentettem a fotót és közben ötleteltem az oldalon. Másnap nekiültem, előtte kulcsra zártam az ajtót és megcsináltam. Izgatottan vártam a bemutatás napját. Nem is gondoltam volna, hogy akkora örömöt vált ki majd Beedee-ből mint amilyet kiváltott. Nagyon örültem én is, mert mások öröme, boldogsága visszahat az emberre. Hisz ismeritek: „Jobb adni, mint kapni.” Most már megmutatom az oldalt:

Felhasználtam:

Raspberry Road Designs - Pansy Garden Add-on

Nekem pavelancsika készített oldalt, de mivel e-mailban még nem kaptam meg, ezért a galériából linkelem be ide nektek.

Nekem először a csoki jutott eszembe róla. A barna szín miatt, meg amúgy is szeretem a csokit. Mivel énhozzám messze áll ez a stílus, ezért kimondottan örültem ennek az oldalnak. Nagyon szépen köszönöm!

Úgy érzem, szükséges egy kis magyarázatot írnom a múltkori blogbejegyzés végéhez. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy kifakadtam nektek. Kaptam is egy nem kedves levelet, bár nem tőletek, hanem gondolom az illető csak úgy tévedt ide. Nem bosszankodtam annyira rajta, de mégis elgondolkoztam, hogy tényleg jól tettem-e, hogy itt sírtam ki magam. Én valójában szív ember vagyok, vagyis lelkileg nagyon érzékeny, a szívem vezet. Igyekszem a harmóniát megteremteni magam körül. Tudjátok ti is, hogy sokáig nem éltem harmonikus, nyugodt környezetben. Számomra nagyon fontos dolog a család, azért is, mert az én családom nem volt család, csak a látszat, meg a név és a házasság Isteni szentsége tartotta a szüleimet össze. A mostani családom valójában belőlem és a férjemből áll. Úgy gondolom, hogy egy család összetartásában, harmonikussá tételében nagy szerepet játszik a nő vagy az anya. Igyekszem is ezt  megtenni. Azonban a múltkor úgy éreztem, hogy ezt a harmóniát, összetartó erőt szét akar esni azzal, hogy a férjem el akar menni. Bár csak dolgozni, mégis ez sem jó dolog. Ezért egy kicsit bepánikoltam. Általában a nehéz helyzeteket így dolgozom fel. Hogy sírok, el vagyok keseredve stb. Ez egy olyan folyamat nálam. Mivel ahogy írtam általában a szívem vezet utamon, ezért ki kell néha ürítenem a benne kavargó érzéseket, gondolatokat, hogy aztán hideg fejjel tudjak dönteni. Mert azért nem jó, ha csak a szívünk vezet. Néha kell az ész is. Régebben, amikor voltak barátaim, és elmehettem hozzájuk egy kis csevejre, akkor nekik mondtam el gondjaim. Adtak tanácsot, de általában miután befejeztem a mondókám, már jöttek az ötletek is, hogy hogy oldjam meg a helyzetet. De most egyetlen barátom is km-ekre van tőlem, ezért valahogy így jött ki belőlem az egész. Nem vártam, hogy írjatok kommentet, vagy biztassatok. Nekem annyi is elég volt, hogy elmondhattam és valaki elolvasta. De azért köszönöm Gólyának és Beedeenek a szép szavakat (egyébként Beedee lehet, hogy egyszer szavadon foglak :D)! Köszönöm szépen, hogy elolvastad gondolataimat! Remélem, még ezen a héten tudok jönni egy oldallal és a barátságról szóló gondolataimmal. Kellemes napot kívánok mindenkinek!