Felhasználtam:
CreaDorena - Lyrical letters
Bellisa Designs - Lovely Popies
DS - Tender Spring Breeze
Fei-fei´s Stuff - Crazy beautiful
és a képhez Akizo Template 12 templatejét használtam fel.
Bellisa Designs - Lovely Popies
DS - Tender Spring Breeze
Fei-fei´s Stuff - Crazy beautiful
és a képhez Akizo Template 12 templatejét használtam fel.
Biztos észrevettétek, hogy egy újabb elemmel, vagyis blinkie-vel gazdagodott az oldalsávom. Én is CT tag lettem. Valamikor írtam, hogy nem nagyon vágyom rá, de szerdán csak kíváncsiságból benéztem a DST fórumán a CT Call-os topikban pár felhívásba. Nem tudom mi vezérelt, mi nem, de írtam egy e-mailt Kreen-nek egy rövidke levelet (Készleteit itt láthatjátok). Közben neki láttam a fent mutatott oldalnak. Egyszer aztán valamiért megnéztem az e-mailjaimat, és láttam a reggel elküldött levelemre máris jött válasz. Amiben az volt, hogy mostantól a csapat tagja vagyok (igaz többször is elolvastam, lefordítottam a szöveget, mert nem mmertem elhinni). Nagyon boldog voltam. Azonban az örömöm este hamar eloszlott, mert kaptam egy másik hírt, aminek egyáltalán nem örülök.
Már talán meséltem, hogy sajnos nem találok munkát. Meg persze azt is, hogy a férjem vállalkozó. De sajnos ennek ellenére nem vet fel minket a pénz. Sőt! Nagyon be kell osztanom a koszt pénzt és sok mindenről le kell mondanom, hogy ki tudjunk jönni abból, amit megkeres a férjem. Nagyon vigyázok a ruháimra és igyekszem nem meghízni, hogy ne kelljen újat venni. Ha valami kiszakadt igyekszem megvarrni úgy hogy ne legyen feltűnő. De ez nekem nem okoz gondot, hisz régebben, amikor még a szüleimnél laktam és még nem volt munkám, akkor sokszor volt, hogy egy hétig vajas kenyér volt az ebédem. Igaz amikor el kezdtem dolgozni, akkor is fizetésemet szinte a szüleimnek adtam és alig költöttem magamra. Hogy miért írom ezt ide le? Csak azért mert szerdán a férjem úgy jött haza, hogy hívták Németországba dolgozni és ő megy is. Ezt úgy mondta, hogy semmit nem tudott még a munkáról. De azért mondta úgy, mert akármi is legyen a munka akármiért is, inkább ott mint itt. De addig én itthon leszek. Tudom, mások is élnek így, de én mégis kiakadtam és a lelkem, szívem minden porcikája tiltakozik ellene és mély letargiába estem. Az igazság az, hogy nagyon féltem. Én túl izgulós, aggódós vagyok. Akkor vagyok teljesen nyugodt, ha este úgy fekhetek le, hogy tudom mellettem van ő is. Nagyon nehéz nekem egész nap egyedül még akkor is, ha közben a scrapbookkal foglalkozom. Nincs senki barátom, akihez elmehetnék, a szüleimmel mint tudjátok nagyon rossz a kapcsolatom és messze is vannak. Az anyósomék életstílusa és ritmusa teljesen más, mint a miénk. Akármilyen rossz hangulatban vagyok az már segít rajtam, ha látom a férjem rám mosolyog, vagy éppen megölel, vagy valami irdatlan nagy hülyeséget mond. 23 évig minden problémámmal egyedül voltam, egy magányos farkas voltam, pedig nagy szükségem volt már akkor is lelki társra. Nagyon rugalmas voltam akkor, bár szükséges volt, mert az életem akkor nyugtalan és viharos volt és a béke kedvéért inkább kompromiszumokat kötöttem. De most valahogy nem tudom elfogadni a helyzetet. Három napja csak sírok egyfolytában és magamat okolom, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy ez a helyzet ne forduljon elő. Tudom, hogy nem kéne akkora problémát csinálnom ezekből a dolgokból, ez megmutatja a kapcsolatunk jövőjét stb. Csak ne lennék annyira aggódós, hogy mi lesz ha valami baj éri, hogy tudom meg, ki segít neki, nem tud németül, hogy oldja meg a problémáit stb. És ezen kívül az az igazság, hogy voltam már hasonló szituációban akkor más valakivel ugyan, de azt is nagyon nehezen viseltem. Akkor ott volt a családom, és látták, hogy nem érzem jól magam a szituációban, de nem segítettek egyáltalán. Engem hibáztattak, hogy oda kerültem. Itt még olyanok sincsenek. Azonban nem tehetek mást. El kellett fogadnom a döntést, még ha nem örülök neki. Ha nem kap jobb ajánlatot itt Magyarországon, vagy én nem találok egy jó munkát, akkor elfogadja a megbízást. Lehet, hogy csak számomra ennyire rossz dolog, meg nagy ügy, de mégsem tudok megbékélni a gondolattal. Talán már túl sokszor engedtem, alkalmazkodtam másokhoz, hajlottam meg mások akaratának. Talán az elmúlt 23 év során, amikor még a szüleimnél éltem, túl sokat adtam magamból és nem maradt már semmim és az elmúlt két év alatt, amióta itt élek nem tudtam teljesen feltölteni a készleteim. De talán az égieknek van valami céljuk velem, ami jól fog elsülni, csak az eleje az utamnak még ilyen sírós.
Most köszönöm mindenkinek aki végig olvasott. Nem akartalak titeket leterhelni bajaimmal, de úgy éreztem ki kell adnom magamból ezeket a dolgokat. Sajnos ha beszélni kell, akkor nem tudom így elmondani az érzéseim, írásban sokkal jobb vagyok. Kívánok mindenkinek csodás napot!
Jaj, Te lány! Nem kapsz túl sok jót az élettől, vagy inkább azt mondom sok rosszat kapsz a kevés jó mellé. Miért nem mész ki a férjeddel? Itt sincs munkád, ide sem köt semmi, ott legalább együtt lennétek...enni, itt is kell, meg ott is...Na, mindegy, nem az én dolgom, de ne légy elkeseredve, hátha még jó sül ki belőle.
VálaszTörlésSárisáp - Kcskemét 127 km. Ha unnád magad, beszélgetnél vagy barátra vágynál! Pusssz!
VálaszTörlésAz oldal imádatosan szuper!
Szegény te! A szívem is összeszorult, ahogy olvastam soraid! Menj ki vele!!! Ide nem köt semmi, még a családod sem! :((( Ez pedig, nagyon szomorú! Ott egymásnak egymásért lennétek! Hátha ott lenne munkád!
VálaszTörlésA negatív érzéseimet, se leírni, se kimondani nem tudom úgy, mint te! De azért próbálkozom! Indítottam egy zárt blogot ez ügyben, mert félek attól,hogy valaki, akár ismerős, akár ismeretlen, megbántana! Én is lelkizős vagyok, és biztos napokig őrlődnék rajta! Próbáld meg, hátha összejön! Amúgy, egy ilyen oldalon nagyon jót lehet dumcsizni! Én is ott tárgyalok a barátnőmmel! Ha akarsz, csatlakozhatsz! Szólj, és küldök meghívót az email címedre!
Nagyon szurkolok Neked, hogy számodra kedvezően oldódjék meg ez a helyzet (is)!:-) Erát is üdvözöljük a lelkizősök táborában!!!
VálaszTörlés.. és az oldalad gyönyörű, szárnyalsz!!!!!!
VálaszTörlés