Csodaország

Valahogy nem érek rá a blogra. Régebben nagy álmom volt a CT tagság, de most hirtelen sok lett egyszerre. Mert hát Steph is megkért, hogy maradjak állandóra én meg elfogadtam. Sajnos nem tudok nemet mondani. És  most pedig igyekszem a CT oldalakkal foglalkozni, de néha ötletem sincs. Igaz sokszor betervezem, hogy melyik napon melyik tervező készletével foglalkozok, aztán meg közbe jön valami. És persze a blogomat sem akarom elhanyagolni. Péntekre terveztem ezt a bejegyzést, de aznap elment az egész napom. Orvosnál voltam végre. A taj számom végre érvényes volt, így elmentem gyorsan a dokihoz Dorogra. Furcsa szokás van Dorogon a szakorvosi rendelőben. Mielőtt leülnél kivárni a sorod, a regisztráción be kell regisztrálni magad. Leadod a taj kártyád (nekem egy helyettesítő A4-es papírlapom volt, amely igazolja, hogy folyamatban van a kártya kiadása, rajta a taj számommal), személyi igazolványod, lakcímkártyád és elmondod a nővérkének, hogy hova készülsz. Az meg fél óra alatt bepötyögi két ujjal az adatokat. Csak ezután mehetsz a rendelőhöz leülni. A doki már idősebb volt, de kedves. Megkérdezte, hogy hol laktam azelőtt, meg ismerte azt a várost, ahol születtem. Azonban egy kicsit ijesztő volt a felszerelés a rendelőben. A régi kommunista időkből fennmaradt eszközök voltak ott, ami egy kicsit megijesztett, nem tudom mi okból. Végül a vizsgálat során a doki megerősítette a terhességet, majd elküldött Esztergomba ultrahangra. Én meg persze vígan bementem. Amikor beléptem a váróterembe, megrémültem, mert dugig volt. Persze később kiderült, hogy a nőgyógyászhoz várakoznak. Az ultrahangnál senki nem volt, aminek az elején örültem, bár egy kicsit gyanús is volt. De semmi kiírás az ajtón, hogy van-e rendelés és hogy mikor. Szépen bekopogtam,  és várakoztam. De semmi válasz. Vártam még egy kicsit, majd újra próbálkoztam. Elég kínosan éreztem magam. Végül megkérdeztem egy lányt, aki a rendelésre várt, hogy van-e aznap ultrahang. Nem tudta és azt sem tudta, hogy egyáltalán mikor van ultrahang. Egy kicsit várakoztam, majd elnézést kértem a rendelőnél várakozóktól és bekopogtam a rendelőbe, hogy megkérdezzem, mikor van uh. Kiderült, hogy csak kedden és csütörtökön. Bosszankodtam egy kicsit magamban, mert az orvos beküldött, pedig nem is végeztek vizsgálatot. Sajnos elment az egész délelőtt és már csak délután ment busz hazafelé. Sétálgattam egy kicsit, valamint vásároltam egy csizmát magamnak, majd hazamentem. Három óra volt, mire hazaértem, még gyorsan neki láttam, hogy valami kaját összedobjak. Így mire már nyugodtan a gép elé ülhettem volna, már nem volt kedvem semmihez. Felborult az egész tervem, és szombatra halasztottam a pénteki teendőimet.
Egyébként az oldalam pont azt jelképezi, hogy mennyire szétcsúszott mostanság minden, főleg az időt illetőleg. Calinak készült az oldalam, bonyodalmas út volt, mire bekerültem a csapatába, hisz még szeptember elején hívott meg, de egy ideig nem kaptam választ tőle. Végül írtam neki, és megkérdeztem, hogy talán meggondolta-e magát. Akkor kiderült, hogy a válasz levelemet meg se kapta. Így aztán megoldódott a dolog és alkothattam a készleteivel. Az első készlet a Wonderland Kitsch nevet viseli. Íme az előnézete a készletnek, ahogy látszik, Alice Csodaországban című mesét idézi:

Megvásárolható a Shabby Pickle Designs-nél

Oldalam:

Kellemes napot kívánok mindenkinek!