„Te egyáltalán NEM tisztelsz és NEM szeretsz bennünket! Amikor ÉN voltam ilyen idös, mint most te, kerültem a férfiakat. Idegen férfival NEM álltam szóba, még apád sem tudott megszólítani! Munka után egyenesen haza mentem, NEM mászkáltam a városban. És ami a legfontosabb, hogy soha NEM hoztam szégyent édesanyámra. Te pedig... Úgy viselkedsz, mint egy utcalány... Hogy képzelted azt, hogy elutazol Budapestre egy férfi miatt!!! És azt, hogy idehozod bemutatni?! Az ÉN házam kapuját NEM fogja átlépni! Ezt jegyezd meg jól! Össze akarsz vele költözni?! Azt csinálsz amit akarsz, de ha elmész kimutatod, hogy egyáltalán nincs benned tisztelet és szeretett a szüleid iránt. NEM szeretsz senkit, csak magad és önzö vágyaid! Azt hiszed, hogy ha elmész, akkor boldog leszel. Ebben nagyon tévedsz. Egy férfi NEM tud boldoggá tenni és egyetlen férfi sem érdemli meg, hogy ellenszegüljünk a szüleink akaratának! De erre majd csak akkor jössz rá, ha jól kihasznált és eldobott, mint egy rongyot. De te NEM is érdemelsz mást! De akkor aztán hiába jössz vissza sírva ide! Ha kiteszed innen a lábad, akkor számunkra meghaltál! NEM vagy többé a lányunk és SOHA NEM leszel boldog! És te is tudod, hogy NEKEM MINDIG IGAZAM VAN!”
Minden egyes nap boldog nap! Néha nem kell sok hozzá. Csak egy csésze finom tea, esetleg az ebéd csábító illata, a kutyák boldog csaholása, amikor hazaérsz a boltból. Vagy a tavaszi napsütés, a nyíló virágok, az elültetett datolyamagok elsö levélkéi. Esetleg egy szép táj, egy elkészült scrapoldal, egy kedves komment, vicces fotó. De a hazaérkezö férj ölelése, büszke és boldog mosolya, dicsérete vagy éppen szeretettel teli csipkelödése. És persze az, hogy még álmában is megsimogat, amikor nem tudsz aludni. Az életet nem csak a nagy dolgok teszik boldoggá, hanem a sok-sok apró örömet okozó kis részlet.
post signature

Az e heti Cewe kihívás liftelés volt. Az eredeti oldal itt látható. Életemben másodszor próbálkoztam vele, az elsönél feladtam, mert tökéletesen le akartam másolni. Most is az volt a hajtó erö, hogy ugyanolyat készítsek. Közben ezen a héten jelentkeztem egy OKC-ra is, aminél a végén kiderült, hogy a hétvégére kell késznek lennie az oldalnak. Így a két dolgot összekapcsoltam. AneczkaW Diamond girl bundle készletével kellett dolgozni. Miután megnéztem jól az elemeket, rájöttem, hogy tökéletes lesz a Cewés kihíváshoz. Már csak kép kellett. A keresgélés közben akadtam a barátnöm igen vidám képére, amit körülbelül egy évvel ezelött készítettem. Szerintem nagyon vicces kép. Kifejezi a boldogságot.


Diamond girl bundle by AneckaW (link)

Mivel néha az inspiráció nehezen jön, ezért jól jönnek a Cewés kihívások. Valahogy meglódítanak, vagy adnak egy ötletet. Valójában ezért szeretek részt venni benne.
Ha jól értettem, Gólya kiváncsi volt az elözö oldalamon felhasznált betütípusokra. A cím típusa Sudesta, míg a szövegé Bickham Script Pro. Hogy honnan vannak, már nem tudom, de itt felsorolom azokat a helyeket, ahol szoktam betük után böngészni:





A valamelyiken a linkek közül ott lesz a két felsorolt típus. Nagyon sok szép betüt lehet ezeken az oldalakon találni, bár sok nem tartalmazza az ékezetes karaktereket, de lehet olyanokat is találni, amelyik mindegyiket tartalmazza.


post signature
csütörtök, március 24, 2011
Madárdalos kora nyár. Nevetés, ropogó tüznélsült szalonna illata terjeng a levegöben. Minden olyan szép, az egész világ boldog.
„Haza akarok menni!!”
Mintha bomba robbant volt, úgy hasított a lány tudatába a mondat. Ö volt az egyetlen ki halhatta a Belsö Én, vagy a Hatodik Érzék hangját.
„Haza akarok menni!!”
„Kérlek, légy most csendben! Kellemes a társaság, vidám és boldog hangulat van. Mi a bajod az egésszel?”
„Te is tudod, hogy nem illesz ide. Ez az élet, társaság nem tesz boldoggá. Ez nem a Te otthonod!”
„Hát hol van az én otthonom? Mert otthon is ezt fogod mondani, hogy ez nem az.”
„Nem tudom még, hogy hol van, de létezik.”

Tizenöt év elteltével...

Madárdalos kora nyár. Frissen fözött kávé illata, kutyák csaholása száll a szélben. Minden olyan nyugodt és kiegyensúlyozott.
„Itt van!!”
„Tessék?”
„Ez az a hely, ahová tartozol! Végre annyi év után megtaláltuk!”
„Honnan tudod?”
„Nem tudom, csak érzem. Ha rám hallgatsz, akkor végre megtalálod a helyed a világban és boldog lehetsz! Megmutatom. Csukd be a szemed és láss az én szememmel!”
- Történt valami? Olyan csendes vagy!
A lány merengését megtöri a férfi kedves, de aggódó hangja. 
- Nem. Minden tökéletes! Csak élvezem a pillanatot.
A lány szeme csillog, mosolya szebb Mona Lisaénál.
- Tudod, azon gondolkodtam, hogy hozzád költözöm.
A férfi felkapja a lányt és szorosan öleli magához. Most már soha nem akarja elengedni.
- Hozzád költözöm, mert az otthon itt van...


A múlt héten sikerült lemaradni a Cewe kihívásáról. Minden erömmel igyekszem munkát keresni, még jobban, mint eddig. Sajnos még mindig sikertelenül, ami egy kicsit elkeserít. Végül szombat este gondoltam nekilátok az oldalamnak, hogy egy kicsit eltereljem a figyelmem. A hosszú hétvégén Visegrádon voltunk, bár nem kirándultunk, csak egy barátunkat vittük látogatóba, és ez idö alatt sétálgattunk egy kicsit a környéken. Ahogy fentröl lenéztünk a  Duna-kanyarra eszembe jutott az a környék, ahol laktam. Aki esetleg már járt Szlovákiában és volt már Gombaszög, Rozsnyó, Krasznahorka környékén, az tudja, mire gondolok. Nagyon szerettem azt a tájat. Késöbb elköltöztünk és az új környék nem volt már olyan szép. Talán még Fülek környékén volt még szép a táj, de a falunk tájképe unalmas volt. Amikor megláttam a mostani otthonom környezetét, nagyon elvarázsolt. Dimbes-dombos, meseszép táj fogadott. Hasonló a szlovákiaihoz, de a Dunának köszönhetöen még szebb. Nemrég pedig eszembe jutott a Roy és Ádám dala, Az otthon itt van, ami a Magyar vándorban hangzott el. Ez a dal inspirált az oldalamnál, amit sajnos idöre nem tudtam befejezni. Így mire elkészültem, új hét kezdödött új kihívással. A képeken (ha valaki nem tudná) Esztergom, Visegrád látható, valamint a Duna Dobogóköröl és az új otthonom látképe madártávlatból. Az oldalt Rainbow Kata template-jével készítettem, amihez játék is füzödik. Még van idö bekapcsolódni, bövebb információk itt. A textúrák pedig, amiket használtam PST Designs oldaláról letölthetök.

Felhasználtam: 
Cewe - Love letters (háttérpapír és a pillangó)
Createwing & Catherine Designs Collab - Re-creation 23 Add on (háttérpapír és az elemek).


post signature
szerda, március 23, 2011
Vonatfütty, fékcsikorgás, ajtók nyílnak s csapódnak. Lépések, emberi beszéd, majd hirtelen néma csönd. Csak egy cipökopogás.
Kopp ... kopp
Ritmusa egyenletes. Tulajdonosa fiatal lány. Úti célja egy ház, mely magányosan és dölyfösen terpeszkedik a folyó partján. A tornácán egy alak.
Kopp ... kopp
„Bárki lehet! De nem! Ö az!”
Az alak úgy áll ott, akár egy szobor. Kezét ökölbe szorítja, kézfejét befelé fordítja, úgy tartja csípöjén.
Kopp ... kopp
A lány agya zakatol. Visszapörgeti az elmúlt nap, hét, hónap eseményeit. Pulzus és a vérnyomás az egekben. Gombócok gyülnek a torokban, az egész test remeg.
„Nem tettem semmit! Nem tettem semmi rosszat!”
Kopp ... kopp
Már csak pár méter. A kapu nyikorog, az agy tompa. A kapun túl mintha minden megfagyott volna. A napsütés, a virágok, az illatok, hangok, hangulatok.
Kopp ... kopp
„Nyugalom! Lélegez mélyeket! Mosolyogj!”
A nö a tornácon még mindig nem mozdul. Akár egy jégböl faragott szobor. Mintha megfagyott volna a körülötte lévö világgal.
Kopp ... kopp
„Nyugalom!...”
- Szia!
Végre megmozdul. Az érkezöre néz. Szeme színtelen és hideg. Tekintete akár egy jégcsap.
- Szia!
A szavak nyersek, érzéstelenek. Szilánkként próbálnak a másik szívébe hatolni, hogy megfagyasszák azt.
Egyetlen menedék a lány számára a szobája. Itt is csend honol. Remeg. Agya tompa. Várja, hogy nyíljon az ajtó. Akkor minden megfagy ott is. Várja, hogy záporozzanak a hideg, kemény szavak, melyek tele vannak dühvel, megvetéssel. A szavak, melyek hegyes szilánkokként próbálnak a lány szívébe és lelkébe hatolni. A páncél, mely e szavaktól hivatott megvédeni, már nagyon gyenge. Ki tudja meddig bírja még.
Nyílik az ajtó. A szív zakatol, gombócok a torokban.
Egy férfi lép be. Arca elgyötört, szeme szomorú és öreg.
- Tudod mi a baja?
- Nem
- Reméljük hamar elmúlik!
- Reméljük!
De mindketten tudják, hogy ez csak illúzió. Ki tudja mikor múlik el? Egy nap, egy hét, egy hónap...
Itt ritkán van tavasz, vagy nyár. Itt lassan átveszi a hatalmat az örökös tél.
„Csak a páncél bírja még ki a Jégkirálynö birodalmában!”


A Cewe-n ezen a héten Koncz Zsuzsa születésnapja alkalmából az ö dalait kellett feldolgozni. Nézegettem a dalokat, de semmi sem fogott. Bevallom valójában csak hallottam róla és néhány számát is hallottam, de én a fiatal generációhoz tartozom (30 éven alattiak), és nem tudom teljesen átérezni, hogy másoknak mit jelentettek ezek a szövegek. Azonban egy dal ott motoszkált bennem. Sajnos nem Koncz szám, hanem Demjén Ferenc Jégszív címü dala. És minden akár a dominó megindult. Megszületett a következö oldal, amit a dal és a fenti történet közösen ihletett.






















Felhasználtam:
Mimi Concept - Bonjour 2011
Martencja Designs - My little winter
Fanfan rues des anges - Parlez moi d´Amour
MK designs - Oh, what a night!
A fotók a deviantArt oldalról vannak

Most nem füzök semmit a fent leírtakhoz, mert magamnak is meg kell emésztenem az egészet. Réges-rég nem jött ki a kezeim közül ilyen történet. Elfelejtettem a szavakat és eltüntek elölem, elbújtak, de must egy idöre megmutatták magukat.

post signature
péntek, március 11, 2011
Úgy érzem, hogy lassan kezd kialakulni a stílusom és kezdem megtalálni azokat a designereket, akik készleteit szivesen használom. A Scrapofangel készletei nagyon megtetszettek, ahogy két OKC-t is készíthettem velük. Ezért a harmadikat is beszereztem, mert elönézetben szépnek mutatkozott. De aztán hoppon maradtam, mert az én stílusomtól teljesen eltérö oldalt tudtam csak készíteni belöle. Nem akartam más készleteket is felhasználni, ezért gondoltam valami mást is kipróbálok. Nagyon tetszenek Hékás és Szrjudit oldalai, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom hasonló oldallal. A készlet pedig valahogy súgta, hogy ö erre való. Így hát nézegettem a fent említett scrapperek munkáit, próbálkoztam és igyekeztem. Persze messze elmarad a fent említettek oldalai mellett, de amikor megláttam a már számomra kész oldalt, egy kis deja vu érzésem támadt. Olyan érzésem volt, mint amikor a legelsö scraperes oldalamat készítettem, legelsö cewe kihívásra, amin részt vettem (itt meg lehet nézni). Akkor éreztem azt, hogy nem olyan, mint azoké, akik régebb óta foglalkoznak vele, de nekem, mint kezdönek megfelel és idövel lesz jobb is. Egyébként ez az oldal dalszövegeket is tartalmaz, ami a mostani CEWE kihívás témája. Remélem nem fogok lemaradni róla.
Vagyis az az érzésem támadt a kész oldalam láttán, hogy ha sok hasonló stílusú oldalt próbálok készíteni és sokat leskelödök másoknál, akkor idövel jobb is lesz majd. Hisz tudom, hogy nem jó, és tudom,  vannak benne hibák, de boldog voltam, amikor úgy éreztem, hogy most már készen vagyok vele. De azt hiszem egy ideig maradok a pakolgatásnál és abban próbálok fejlödni és talán késbb megpróbálom ezen stílust is „kitanulni”.






















Scrapofangel - Life in worderland

Még utolsó mondatomként ily késöi órában kívánok minden egyes nöi olvasómnak Boldog Nönapot!

post signature
kedd, március 08, 2011
Tartozom egy oldallal. Ezt már réges-rég megcsináltam, de elfelejtettem, vagyis inkább nem volt nagyon idöm rá, hogy megmutassam. Ez is egy OKC oldal lenne. Íme:

A készlet: Scrapofangel - Our love story (itt meg lehet vásárolni).

A minap olvastam, hogy Gólya CT-zni fog. Szívböl gratulálok neki! Egy idöben én is gondolkodtam, hogy neki fogok, de ahogy elnéztem egyes designerek CT tagjainak munkáit és a magaméhoz hasonlítottam, úgy éreztem, hogy még nem állok készen. Se stílusbelileg, mert szerintem még nem érzem, hogy teljesen rátaláltam magamra. Ezenkívül nem biztos, hogy mindig tudok egy adott készletböl szépet alkotni és az idö terén is rosszul állok (vagyis jól állnék, ha lenne még egy PC-nk, mert  este már szabadon alkothatnék, de akkor a férjem ül a gép elött). Persze ha csak egy designert vállalnék be, akkor könnyen megoldható lenne a dolog, de azt hiszem, hogy még várok egy kis ideig. Ezért inkább ha olyan érzést akarok kelteni magamnak, hogy CT tag vagyok, akkor inkább OKC-ra jelentkezem. De ritkán találok nekem tetszö készleteket. 

Egy héttel ezelött volt a CEWE tali, amire én is készültem menni, csak közbe jött a szüleim meglátogatása. Velük iszonyatosan nehéz zöldágra vergödni, mert mindig van valami bajuk. Vagy nem érnek rá, vagy nem lesznek otthon. Ezenkívül mindezt anyukámmal kellett lerendeznem, aki amúgy is makacs és büszke teremtés. Apukám fürdöre volt beutalva így e-mailon kersztül nem tudtam elérni. Szóval anyám végül a múlt hetet jelentette ki megfelelö napnak. Így hát oda kellett menni, ezért lemondtam a talin való részvételem (amint kiderült nem kellett volna). Azonban mire odaértünk kiderült, hogy nincs otthon senki. Szóval el lehet képzelni a dühömet és elkeseredettségemet. Elmentünk nagymamámhoz, de mivel nem volt kapukulcsunk és szegény nagyot hall, ezért nem jutottunk be. A nagynénémék és az unokatesómék sem voltak otthon. Visszamentünk, vártunk egy kicsit és közben felhívtam apámat, hogy tudja-e, hogy hol vannak a többiek. Mint kiderült, hogy nála és elfelejtettek szólni nekünk, hogy péntek este úgy döntöttek, hogy meglátogatják öt. Ekkor persze kiborult a bili, ami nálam igen ritkán fordul elö. Nem kevés pénzbe kerül nekünk hazalátogatni, emellett egész héten hulla fáradtra dolgoztuk magunkat és szivesebben aludtunk volna otthon. Valamint szerettük volna kideríteni, hogy nagymamámnak vannak-e valamilyen dokumentumai, amik segítségével a gyorsított eljárásban  megkaphassam az állampolgárságot. Persze felajánlottam apukám, hogy menjünk el meglátogatni öt, de a fürdö Szlovákia másik végében van. Ezért hazaindultunk és itthon dühöngtem, sírtam és teljesen kikeltem magamból, persze a párom sem volt valami boldog. Írtam hazulra egy nem éppen kedves e-mailt. Nagyon el voltam keseredve, hisz ha tudtuk volna elöre akkor, nem dobtunk volna ki ennyi pénzt az ablakon mindhiába és még elmentem volna a talira és tuti jól éreztem volna magam. De a következöt semmi képen sem akarom kihagyni.
Most már nem siránkozom tovább, inkább örülök a szép napsütésnek és mindenkinek kívánok gyönyörüséges szombati napot!

post signature
szombat, március 05, 2011
E heti kihívás a Cewén a kapukkal kapcsolatos. Sajnos mivel nem voltam ott a találkozón (hogy miért, arról majd máskor írok), ezért a netröl vadásztam le a felhasznált képeket. Eddig két kihívásról is sikerült lemaradnom, de persze nem szándékosan, csak nem volt eröm arra, hogy scrapbookozzak. Mutatom a képet, és utána leírom, hogy mi ihletett meg.





















A képek és a háttér, valamint az összes textúra a netröl való, a cetli pedig Krisssz cetlis készletéböl.

Elöször a cetlin lévö szöveg:
Itt állok, mert eléd vezetett utam. Mily világ bújik meg ajtóid rejteke mögött? Mily titok örzöje vagy te ösrégi zár? Menjek tovább az úton, vagy nézek szembe veled ó, te hatalmas óriás, belépve kapuidon, ó Élet!
Különbözö elemzések olvashatóak a neten, hogy milyen ezoterikus jelentése van a kapuknak. Ebbe nem szeretnék most belebonyolódni, de azt leírhatom, hogy számomra milyen elvont jelentése van a kapuknak.

Ahogy megszületünk elindulunk az élet útján. Egy ideig a szüleink terelgetnek és ök nyitnak meg számunkra kapukat. Gyerekkorunkban nem is fordítunk nagy jelentöséget ennek, hisz még naiv elképzeléseink vannak az életröl. Persze ahogy öregszünk, úgy jelennek meg elöttünk azok a kapuk, amelyeken be kell mennünk. Mindegyik más és más, hivogató, vagy épp visszataszító és ezek alapján lépünk be rajtuk, vagy megyünk tovább. De lassan rájövünk, hogy egy szép kapu mögött rejtözhet rossz is, még egy öreg, rozoga mögött jó dolgok is rejtözhetnek. A döntéseink következményét csak megtippelhetjük, de csak akkor tudjuk meg, hogy jó volt e döntés, ha már meghoztuk. Felnöttként ezért elöfordulhat, hogy egy-egy döntés, egy-egy kapu félelemmel önt el minket, mert nem tudjuk pontosan, hogy mi rejlik mögötte. Életemben sok kapunk mentem be, vagy akartam bemenni. Nagyon sok volt olyan, hogy úgy éreztem tévedtem és sok volt olyan, ami kisértett hosszú éveken át, mert mást választottam. Életem egyik legtitokzatosabb kapujával akkor találkoztam, amikor megismertem a férjem. Erröl a kapuról tudtam, hogy mögötte vannak jó dolgok és rosszak is. Tudtam, hogy nyerhetek is vele és veszthetek is. Az ilyen helyzeteket nem szerettem, mert kiegyenlített játszma volt, hisz ugyanannyit nyerhettem, mint veszthettem. Ezért az elején inkább kikerültem, de ahogy teltek a napok egyre jobban éreztem a kisértést, hogy visszamenjek hozzá és belépjek rajta. Végül egy nap újból felbukkant elöttem a semmiböl. Egyszer csak ott volt. Ekkor nem gondolkoztam semmin és inkább bementem rajta. Nem csalódtam, hisz azt kaptam töle, amit vártam, ami mutatott felém. Ez volt az egyetlen olyan döntésem az életben - úgy érzem - ami nem volt olyan félelmetes, amitöl nem kellett tartanom, hogy nem azt kapom, amit gondoltam. Persze azóta is vannak kapuk, amelyekröl nem lehet egyértelmüen elmondani, hogy mit rejtenek. De úgy érzem ezért érdekes az élet. Tele van titkokkal, és jó, hogy nem tudhassuk elöre, hogy mit hoz a jövö. Mert ha tudnánk nem lenne izgalmas, unalmas lenne és sodródnánk a sorsunk folyamával. Ezt jelenti számomra a kapu. A titkokat.
Egyébként még mindig tartozom két oldallal, remélem hamarosan megint lesz pár perc szabadom, hogy megmutassam öket.
Mindenkinek kívánok kellemes és napsütéses pénteki napot!

P.S. Gondolom észrevettétek és lehet, hogy le is irtam már, hogy rövid ö és ü betüt használok a hosszú megfelelöje helyett. Sajnos a betütípus nem tartalmazza ezeket a karaktereket és ha használnám öket nem lenne szép a bejegyzés, hisz így nézne ki: ősrégi, betű. Remélem elnézitek nekem ezt a szándékos helyesírási hibát!

post signature
péntek, március 04, 2011
Egy kicsikét hanyagoltam a blogot, mert alig volt idöm és kedvem a gép elé ülni. Két hete a férjemet megkérték egy munkára, amiben én is besegítettem. Nem tartozik a feladatai közé a kertészkedés, de elvállalta. Így minden nap kora reggel felautóztunk Budapestre és egy társasház kertjét tettük rendbe. Az elején pár napos munkára számítottunk, de két hétig csináltuk, mert máshol is volt dolgunk. Nem vagyok finnyás a munka terén, de ez azért  megpróbáltató volt számomra, hisz este hét óra volt, amikor hazaértünk és még a háztartás körüli munkáimat is el kellet végeznem. Így néha tizenegy óra is volt amikor lefeküdtem. A hétvégeken pedig a lemaradásaimat próbáltam bepótolni. Így nem volt nagyon idöm, sem kedvem még írni valami bejegyzést.

A múlt hét pénteken Margó hagyott egy megjegyzést, amely egy blogdíjat takart. Nagyon szépen köszönöm neki és örülök, hogy ennyien olvastok. Azonban én nem adom tovább, mert egyrészt nem tudom, hogy kinek adjam, hisz már mindenki megkapta, akit szeretek olvasni, vagy olvasok. Másrészt vannak olyan társaim, akik nem nagyon kedvelik e díjakat. Engem személy szerint nem zavar, söt örülök is neki! Mivel nagyon sok blog létezik, e díjak azért születtek meg szerény véleményem szerint, hogy a kevésbé ismert és népszerü blogokat is népszerüsíthessék, megismertessék a nagyközönséggel. Ezért gondoltam ajánlok a díj továbbadása helyett 1-2 blogot, amit szeretek olvasni és biztos jól esne a tulajdonosának, ha többen is olvasnánk. Valamint esetleg nektek is hasznotokra válna.
Az elsö egy gasztroblog lenne, bár ez inkább férfiaknak szól egy pasitól, ahol inkább eddig „mindenki által tudni illik receptek” vannak közölve. Mindennek ellenére szeretem olvasni, mert igazán humoros blog. Nagyokat szoktam kacagni 1-1 bejegyzésén. Egyébként nemrég indult. A blogot itt találhatod meg
A másik egy idézeteket gyüjtö blog. Nagyon sok jó idézet található itt, amit a scrapbookos oldalaknál is fel lehet használni (az igazság az, hogy én még egyet sem használtam fel az itt fellelhetö idézetekböl). A blogot itt találhatod meg.
Hamarosan jövök két oldallal, addig kívánok szép napot és kellemes olvasgatást!
post signature
kedd, március 01, 2011
Elöször is köszönöm a sok kedves megjegyzést amit kaptam töletek. Nagyon boldoggá tettetek és így érzem, hogy nem hiábavaló dolgokat müvelek a blogomon. Azoknak is meg szeretném köszönni, akik nem írtak megjegyzést, de olvasnak rendszeresen. Köszönöm!
Nagyon szeretem olvasni Margó és Toni blogját. Mindkettöben többet kap az ember annál, hogy csak megnézi a srapoldalakat és elolvassa az oldalra vonatkozó információkat. Én is inkább többet akarok adni magamból és abból a világból ami által egy-egy oldal megszületik. Mert mindegyiknek van valami története, mindegyik oldal születik valahogy. Elöször csak megfogan a fejben egy ötlet, egy gondolat, vagy egy kép és lassan formálódik ki. Úgy, mint egy gyermek az anyaméhben. Ma olvastam Margó gondolatát a házassággal kapcsolatban. Igaz én még a friss házasok közé tartozom, ezért még nincs sok tapasztalatom, de...
Sokat hoztam otthonról. Láttam, hogy a szüleim házassága milyen és más embereké is. Hallottam, hogy beszél anyukám a házasságról és a férfiakról. Csalódott volt, szerintem. Volt egy elképzelése az életröl, a házasságról és nem teljesen olyan lett. És nem dolgozott meg érte, nem hagyta, hogy édesapám javítson a dolgokon, nem akart javítani ö sem. Inkább ellökte magától és sokszor nagyon csúnyán bánt vele. Másoknál pedig láttam, hogy hosszú évek, évtizedek múltán is lángol a szerelem. Ezért nem értek egyet édesanyám gyakran ismételt gondolatával, hogy „a szerelem 6 hónap után elmúlik”. Mondtam egyszer a barátnömnek, aki fel tette a nagy kérdést, hogy meddig is tart a szerelem, hogy szerintem addig ameddig életben tartod. Igyekszem ezt tenni azzal, hogy kimutatom a párom iránt, hogy mennyire fontos nekem. És ö is ugyanezt teszi. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert segített elindulni egy úton, ami végén megtalálom magam. Megtanított és megmutatta, hogy igenis értékes ember vagyok, pedig a szüleim, akiknek a dolga lett volna az, hogy ezt megmutassák, nem tették. Segítségével rájöttem, hogy mindent tudok, amiröl azt hittem, hogy nem fogom tudni sosem, hogy valójában olyan feleség, nö és háziasszony vagyok, aki mindig is szerettem volna lenni.. Valamint azt, hogy bár nem tanultam és nem is tudtam megtanulni, hogy milyen a háztartást vezetni elsöre rátaláltam a helyes útra. De ezek lényegtelen dolgok. Megtudtam, hogy az én szeretetem értékes és engem is lehet szeretni érdek nélkül. Nagyon sokat kaptam töle, de ezért a sok ajándékért áldozatot is kellett hoznom. Sokan tudjátok, hogy azzal a döntésemmel, hogy a férjemet választottam a családomat, barátaimat és rokonságomat elvesztettem. Ha nem szerelemböl hoztam volna meg ezt a döntést, talán hiányoznának az elvesztett emberek (bár 1-2 ember van, akihez nagyon szorosan kötödtem, nagyon hiányoznak. De az egyik közülük még nem érti a dolgokat és azt hiszi, hogy mindig az a jó, ha szót fogad a szüleimnek, mert ök tévedhetetlenek, ö az öcsém). De nem hiányoznak, igaz néha jó lenne valakivel megosztani az örömömet vagy a bánatomat a férjemen kívül is, de azért nem veszek el. Ahogy a barátnöm jellemezte (ö az egyetlen aki megmaradt nekem, de sajnos nagyon ritkán tudunk beszélgetni), hogy én még „a jég hátán is megélek”.
Ezért szeretem az esküvöi képeinket felhasználni egy-egy oldal készítésénél. Nagyon fontos volt számomra az a nap, mert így is kifejezhettem azt a szeretett, amit érzek a férjem iránt. Ismerek egy nöt, akinek bár már nagy lánya van, és együtt él a gyereke apjával, sohasem akar férjhez menni hozzá. Feleslegesnek tartja, pedig a férfi szeretné. Szerintem a házasság nem csak a papírról szól, ahogy egyesek mondják, hanem a szeretet kifejezéséröl, arról,  hogy az a két ember együtt akarja megosztani az életét és már egy emberként dolgoznak össze. Bár mostanság nem divat ez. Nem ezt mutatják az emberek felé. Mostanság mindenki megy a maga útján és éli a saját életét és ha valami gond van, akkor elhagyják a másikat, mert nem érnek rá, vagy csak nem akarnak problémákat megoldani. Pedig, ha valakinek gondja van, vagy egy családban egy probléma felmerül nagyon sok eröt tud adni az, ha a másik ott van mellette, kitart, bátorítja, segít megoldani a gondot. Egy ilyen idöszak után mondta a férjem nekem, hogy azok a nök, akiket ismert, mind elhagyták volna ebben a helyzetben. Ezeket a gondolatokat nem szeretném sohasem elfelejteni. Ezért mint egy üzenet a jövöbeli énemnek írtam le ezeket a gondolatokat. De nektek is, ha hasznosnak találjátok.
Most pedig szeretnék mutatni egy oldalt, amit életem egyik legboldogabb napjának kapcsán készítettem. Jelentkeztem egy OKC-ra a DST-n. Nem gondoltam volna, hogy készíthetek oldalt, de megtehettem. Amikor kész lettem vele, majd elájultam (már bocsánat a kifejezésért), de nagyon tetszett. Eredetileg egy template segítségével akartam elkészíteni az oldalam, de abból csak az átlyukasztott felsö papírréteget hagytam meg és a vékony csíkokat, mert tetszettek. Most mutatom az oldalt:

Itt a link, ahol meg lehet venni a készletet és bár az én oldalam nincs köztük, azért boldog vagyok, hogy készíthettem oldalt valakinek.
Mindenkinek kívánok kellemes éjszakát és aki nappal olvas, annak szép napot!

P.S. akik már régóta a DST-n fent vannak, azoktól kérdezem, hogy amikor feltöltötök egy képet és a képleíráshoz beakarjátok szúrni a linket, azt hogyan teszitek, anélkül, hogy kiírta volna az egész hivatkozást?

post signature
péntek, február 11, 2011
Helló mindenkinek! Elöször is új dizájnom van, ahogy látható, csak a betükkel van gondom, mert a hosszú ü és ö nincs. Ez mos jobban tetszik, mint az elözö és ugyan arról az oldalról van.
Újra itt vagyok, készítettem egy oldalt is, akit csak az érdekel és nem az, hogy miröl írok, az nyugodtan görgessen tovább. Most talán hosszabb lesz a szöveg rész, de úgy érzem, hogy ezt ki kell írnom és mivel ez a blog rólam szól, nyugodtan írhatok arról ami foglalkoztat, vagy megihlet egyes oldalak készítésénél.
Azért tüntem el egy idöre, mert kimerültem, túl sok lelkieröt szívtak el tölem egyes emberek. Nagyon sokszor említették, hogy az én szemszögömböl nézik a dolgokat, de sajnos nem úgy teszik. Minden egyes ember más és más, mindenkinek más értékrendje, mércéje van az életben kapcsolatos dolgokkal kapcsolatban. Egy ideje nehezen viseltem el a sógornömet, aki viselkedésével egyre jobban azt fejezte ki, hogy értéktelen embernek tart, mert szemében csak az érett, aki már szült egy gyereket. Az anyósom tisztaság- és rendmániáját akarja rám eröltetni, de nekem más értékeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a tisztaság és a rend. Sajnos hiába magyarázom el, hogy egyrészt nem olyan háttérrel rendelkezem ezzel a témával kapcsolatban, mint ö, másrészt olyan ritkán látogat meg minket, ezért nem értem, hogy miért állít olyan dolgokat rólam, amikröl nem is tud. Sok mindenben kell fejlödnöm, de szeretnék a saját tempómban ezt megtennem. Rengeteg dolog van, amit meg kell tanulnom, mert nem hoztam magammal a szülöi házból. Sajnos a férjemen kívül ezt az igyekezetet senki sem veszi észre és olyanokat hallottam vissza, amik nagyon rosszul estek. Nem szoktam megsértödni és a szivemre venni a dolgokat, de három hete egy olyat mondott rám, aki túlon-túl erös túlzás volt töle és sajnos nem tudom, hogy honnan vette a dolgokat, amiknek semmi alapjuk sem volt. Ezenkívül sok más gondom van, amit nem tudok megoldani és e mellett nagyon fáj a szüleim érdektelensége is, ami az állampolgárság megszerzését is nagyon akadályozza, ami bizonyos célok elérését is visszatartja. Mivel nem volt szokásom a panaszkodás, ezért magamban hordoztam ezeket a dolgokat. De végül nem bírtam tovább és a testem jelzett, hogy ha az emberek nem változnak akkor én változtassak az emberekhez való viszonyomon.
A scrapbookkal is volt egy kis gondom, mert még az elején azért kezdtem el foglalkozni vele, hogy kikapcsolódjak és örömet okozzon, most már itt is megjelent a megfelelési vágy. Amikor az oldalakat készítettem kapcsolódtam ki és nem voltam boldog, hogy kész vagyok vele, hanem inkább féltem, hogy mennyire fog tetszeni egyik-másik emberkének. Nem akarok hálátlannak tünni azokkal szemben, akik tanítgatni akartak, de valahogy nem éreztem magam jól abban a helyzetben. Hiába akartam úgy csinálni az oldalakat, ahogy mondva volt, valahogy nem állt össze a kép. Ezért gondoltam és ezen a téren is meg szeretném tapasztalni a felfedezés örömét, azt, hogy megtapasztaljam, milyen az, ha egyes trükkökre, lépésekre magam jövök rá. Persze ezen túl is elfogadom, ha valaki felhívja a figyelmemet bizonyos hibákra, nem fogom kimoderálni, hisz mindenkinek joga van arra, hogy megossza véleményét a másikkal akár jó akár rossz legyen is.Most pedig jöjjön az oldal amit készítettem.
Ezt a készletet a DST-n nyertem. Nagyon tetszett nekem és örültem is, hogy megnyerhettem. A képet, amit a készlet nevéhez választottam, egy kicsit manipuláltam egy actionnal amit a CEWE-röl töltöttem le. Egyébként Photoshoppal dolgoztam és nagyon élveztem vele a munkát és azt hiszem teljesen átállok erre a programra. Nagyon sok oldalt néztem meg, amit mások készítettek, és igyekeztem ellesni egy-két trükköt, lépést. Például a szövegnek nem szoktak árnyékot rakni, esetleg a főcímnek. A készlet amit felhasználtam Laurie Ann Heart Song készlete.



post signature
szerda, február 09, 2011
Ma olvastam Éva megjegyzését, hogy rég csináltam oldalt. Sajnos eltűntem egy időre, mert iszonyatos betegség kapott el, ami előtt az orvosok is tehetetlenül állnak. Sajnos annyira kiszívja az erőm, hogy nagyon nehéz talpra állni és tovább folytatni a dolgokat. Néha néha a gép elé tudok ülni rövidebb időre, de sajnos nem bírom sokáig. Bár most már jobban érzem magam, de nagyon sok bepótolni valóm van, azonban ha minden jól megy még ezen a héten jövök 1-2 oldallal. Elnézést kérek, hogy nem jeleztem már korábban, de sajnos tényleg nagy erőfeszítés volt minden egyes napot túlélni és sajnos egyes emberek még ilyenkor is bántják az embert. Remélem kiderül, hogy mi a bajom és minél hamarább vissza tudok térni.
Szép napot!

post signature
szerda, február 02, 2011
Ez az oldal a már megszokott heti kihívásra készült. A feladat az volt, hogy egy tárgyat, vagy épületet foglaljunk oldalba. Azonnal eszembe jutott a füleki vár. Nagyon sok emlék, mesélni való van vele kapcsolatban, amiből a lényeget meg is osztom. De előtte a képről egy pár szó.
Régen készítettem a várról egy pontosan ilyen képet, de sajnos a lemezt otthon hagytam Szlovákiában. Ez a fotó egy volt kollégám munkája, akinek itt nagyon szépen köszönök (elnézést, hogy nem a saját fotóm, de most hirtelen nem volt más ötletem). A várak és épületek szinte kívánják, hogy Out of bound képeket készítsen belőlük az ember és mivel nekem ez a technika nagyon megtetszett, gondoltam így oldom meg a kihívást. Az első koncepcióm ez volt:

De ettől tovább nem jutottam. Mert még szerettem volna pakolni egy két elemet a könyv köré, de valahogy nem találtam semmit. Aztán gondoltam egyet és másképp oldottam meg, aminek a végeredménye a következő lett:

Ez már szerintem sokkal jobb, vagyis nekem így teljes az egész. Az összes elem a Cewe-ről van letöltve, ezért nem is sorolom fel (igaz lusta vagyok, meg késő van).
Most pedig egy két infó a várról.
Fülek egy kisváros Salgótarjántól kb 20- 30 km-re (pontosan a férjem tudja, hisz sokat járt utánam). A város közepén áll ez a vár egy dombon. Az egész városhoz és a várhoz annyi a közöm, hogy egy évet itt jártam iskolába (utána a szüleimnek nem tetszett, hogy naponta bejárok 30 km-t ezért egy közelebbi iskolába irattak át). Miután elvégeztem a középiskolát itt kaptam munkát, mint minőségügyi asszisztens. Sok jó embert ismerhettem meg és sokat tanultam szakmailag és magánügyileg is. Naponta jártam be dolgozni, ami azzal járt, hogy jobb napokon 5 órakkor keltem, hogy 7 órára bent legyek, de ha túlórázni kellett, akkor fél  négykor kellett kelnem. Este pedig 6-ra vagy fél 9-re érte haza, ezért igen kimerítő volt. Ennek ellenére nagyon szerettem utazni, mert vonattal nagyon szép élmény. Ahogy megközelíti a vonat a várost feltűnik a vár, majd a vonat tesz egy félkört és a vár úgy fordul az emberrel. Ja meg csodás volt a táj is. Bár hiába dolgoztam már egy ideje ott, nem voltam még fent a várban, de aztán volt egy randim (az nem a férjem volt még :D), és a srác megkért, hogy vezessem fel a várba. Bementünk és csodás volt a kilátás odafentről. Bár nem volt valami kellemes az túrázás, mert nem vittem magammal túracipőt és tűsarokban igen meg kellett küzdeni a kövekkel, bár a lefele vezető út már sokkal kényelmesebb módon tettem meg (a srác karjaiban). Akkor készült rólam az a fotó, amit a profilomjaimnál használok. A másik alkalom egy kis május elsejei kiruccanás alkalmával volt ismerős fiatalokkal, végül két hónappal az első túrám után a férjemet is felkalauzoltam a várba (pechemre megint tűsarkúban). Röviden ennyi a történet. 
Még megjegyzem, hogy van az MTV-nél egy időjós, aki annak idején igen erős tájszólással közölte velünk a várható időjárást. Ő innen származik.
Különben nagyon szép képek és infók vannak a Wikipédián a várról, valamint még itt és itt.

post signature
csütörtök, január 20, 2011
Ez lenne a férjem. Imádja a vasat. Mert ezzel dolgozik és néha gondot okoz nekem vele. Mert az udvarunk tele van vasakkal, csövekkel meg mindenféle vasból készült kacattal. És ronda, mert úgy néz ki az udvar néha, mint egy MÉH telep. Ja és amikor a szinesbőrű kisebbség (romák) járják a falut, hogy rozsdás vasat gyűjtsenek meg kell a kis csatámat vívnom velük, miszerint „az a vaskerítés nem eladó, a férjem most készítette, csak elugrott festékért” stb. Merthogy ez a munkája. Kerítéseket, kapukat, korlátokat, tolókapukat gyárt, meg felújít utánfutókat, toldozz-foltozz, világítás - kameratartó állványokat, darukat gyárt a TV2-nek stb. Így amikor azt kérte, hogy ha már hajnalig számítógépezek és nagyon benne vagyok, akkor készítsek neki egy névjegykártyát. De olyat, amiről, ha ránéznek azonnal tudják, hogy mivel foglalkozik. Két átvirrasztott éjszaka, hajtépkedés, Photoshop átkozás után ez lett az eredmény:


Megmutattam és imádta, bár ő úgy látta, hogy szépen ki volt töltve, nem pedig úgy ahogy itt látható. Teljesen olyan, mintha egy rozsdás vaslapra lett volna rászegecselve az egész a szöveg pedig odapréselve. Szerinte. Nagyon boldog vagyok, hogy elnyertem a tetszését.
Ha nem nyerném meg akkor megrendelem neki (de ez legyen titok, remélem nem fogja elolvasni, igaz nem tud a blogról, de egy gépet használunk, így rátalálhat a címre).
Ha valakit érdekel a szegecses kép készítése, akkor itt a link, ahol le van írva a tutorial. Angol tudás, vagy Google Translate nem árt.
post signature
szombat, január 15, 2011
Néha csak úgy kiváncsiságból meg szoktam nézni a statisztikákat a blogommal kapcsolatban. A múltkoriban láttam, hogy a könyvkötésről szóló bejegyzésem igen népszerű, ezért a két bejegyzést egy külön oldalon egyesítettem. Ezt az oldalt megtalálhatjátok a blogom bal oldalsávjában mindjárt legfelül. Jó munkát és kellemes estét kívánok mindenkinek!
post signature
szombat, január 15, 2011
ATC kártya készítése az e heti kihívás témája a CEWE-n. Nagyon sokan megpróbálkoztak vele ahogy láttam, ezért én is neki láttam volna. Csakhogy a program amiben akartam csinálni megbolondult (PhotoFiltre Studio). Eddig minden OK volt vele, január elején kezdte a hülyeségeket produkálni. De miután újra telepítettem megjavult. Most azonban újból kezdte és nem lehetett vele dolgozni, mert a végeredmény egy csíkos katyvasz lett. Ezért elővettem a Photoshopot. Mivel ez angol és nagyon ritkán használom, ezért időbe telt, amíg elkészültem az egésszel. A férjemnek ma megkellett mutatnom, hogy mi miatt mentem lefeküdni hajnali 1 kor és kért ő is egyet. Sajnos még nem volt időm és alkalmam hozzálátni, mert ma Pesten voltunk délután, holnap szintén elkisérem a férjem Szlovákiába „üzleti útra”(néha a boltokban és a benzinkutakon azok akik tudnak és értenek magyarul szándékosan nem szólalnak meg, ezért kell valaki, aki tud szlovákul). Most megmutatom itt is (a Cewe-re már tegnap este felraktam) amit produkáltam. Inkább névjegykártya, mint ATC kártya lett szerintem.



Felhasználtam: 
Moani - Romantic Wedding (óra és lepke)
MK Designs - Oh, what a night! (rózsa)
a többi az Elemnt heart soul készletből van, akinek designerét nem tudom, hogy kicsoda :(

Most megyek, mert sürgősen meg kell néznem egy filmet és már 5 percenként emlékeztet a párom e tényre.

post signature
csütörtök, január 13, 2011
Copyright © 2015 Blissz | Designed by VeeThemes.com