Új blogdesign


Egy ideje gondolkodtam azon, hogy mivel közeledik a tél és a karácsony is, le kellene cserélnem a blogom design-jét valami aktuálisabbra. Volt egy elképzelésem, de úgy gondoltam, hogy megkérek egy profit aki elkészíti. Így írtam ÉvaJudit-nak (vagyis Évának) és elmagyaráztam, hogy mit szeretnék. Még aznap pár órára rá, hogy elküldtem a levelem, meg is kaptam az új blog hátterem. Nagyon megörültem neki, hisz pont így képzeltem el és a hóember kimondottan aranyos. Sajnos szombaton nem volt  nagyon sok időm, hogy lecseréljem a blog hátteremet, mert az egész estém már le volt foglalva. Vasárnap pedig színházban voltam az anyósommal. Szlovákiából voltak bemutatni egy vígjátékot a Komárom-Esztergom megyei szlovák kisebbségnek. Ma pedig a férjemmel voltunk egy-két ügyet elintézni. Ezért csak ma este tudtam nyugodtan nekiülni, hogy lecseréljem a blogruhám. Bár még egy kicsit igazítanom kell a fejlécen, de sajnos már a férjem a nyakamon ül szinte, hogy mikor szándékszom lefeküdni, ezért ma már biztosan nem tudom megcsinálni. Remélem nektek is tetszik.


Megint nyertem

Vasárnap csak annyira volt időm, hogy elolvassam az e-mailjaimat. Nagyon meglepődtem, amikor Krisssz-től kaptam e-mailt, amiben küldte a nyereményutalványt. Nem akartam elhinni, hogy most nekem kedvezett a szerencse és én nyertem. Gyorsan megnéztem a Cewén és tényleg az én nevem volt az első! Ma délben, míg a férjem kint matatott a műhelyben az ebéd pedig főtt a tűzhelyen gyorsan megnéztem, hogy milyen készletek közül válogathatok. Elején nem sok nekem tetsző készletet találtam, de végül elég sok összegyűlt, amit szívesen megvettem volna. Mindenki úgy oda van Roben-Marie-ért, gondoltam megnézem milyen készletei vannak. Az igazat megvallva csak a kíváncsiság miatt néztem meg őt, mert ahogy a többieknél láttam a készletei nem felelnek meg az én stílusomnak. No de hát senkit sem skatulyázo pár kép láttán és igazam is van mindig, mert találtam egy készletet és egy alpha-t ami megtetszettek, ezeket meg is vettem. És mivel maradt még pénzem vettem mégy egy készletet Viva Artistry-től. Meg is mutatom őket. Hogy mikor mutathatok kész oldalakat még nem tudom, mert sok más dologn is össze gyűlt, amit minél hamarább el kell intéznem.






hétfő, november 29, 2010

Felhasználtam: Rucola Designs -  Free Time


Megint készítettem egy újabb változatot az e heti kihívásra. Most az oldalamon lévő komment inspirált, amit először a Facebook-on olvastam. Naná hogy rákerestem a Google-nm hogy nincsenek-e hasonlóak még. Sajnos van egypár ( a 8-as és a 10-es) amelyiknek az eredetijét nem tudom eltalálni, és sajnos azon az oldalon, ahol megtalálhatók sem leltem meg a megfejtésüket. Aki tudja melyik mi, az nyugodtan írja meg. Jókat lehet nevetni rajtuk, vidám perceket okoznak. Íme az összes gyermekdal jogásznyelven, köztük az is ami az oldalamon szerepel (2-es):




  1. Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre két napi fejadagot tesz ki.
  2. Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak.
  3. Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek.
  4. Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kis korú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okoz, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k foglalták el.
  5. Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépész-menedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult.
  6. „Értesítjük önt, hogy hő-és fénysugárzó tevékenységének elmulasztásaesetén a kertgazdálkodásra kijelölt telkek mögött található baromfi
    állományának a súlyos hőveszteség következtében igen magas létszámbeli
    csökkenését lesz kénytelen elkönyvelni. Megértését köszönjük."
  7. Biológiai kutatócsoportunk élénken pigmentált, ámde farokkal és külső
    hallószervekkel nem rendelkező fiatal kérődzőre lett figyelmes.
    E rendhagyó tényt figyelembe véve lakásvásárlásunkat olyan helyszínen
    tervezzük, amelynek közvetlen közelében lehetőség van a tej piaci áron
    való beszerzésére."
  8. „Környezetvédelmi hivatalunk megkér minden önálló tudattal és aktív
    mozgáskoordinációval rendelkező, folyamatosan fotószintetizáló
    fanyúlványt és fotoszintézis-receptort, hogy rejtőzzön el. Nyomatékosan
    kérjük őket, rejtőzzenek el! Ezen kívül a tisztelt várakozók figyelmét
    felhívnánk a nemesfém nyílászáró átjárhatóságának újbóli létrejöttére,
    amely alatt kiemelten javasoljuk számukra a fej lehúzása melletti
    áthaladást."
  9. „Minden olyan macskaféle, amelynek domináns genotípusa a szürke alapon
    csíkos (illetve ezeknek fejszőrzete külön), kéretik a köpült tejtermék
    pontos helyének meghatározására. Együttműködésük már csak azért is
    rendkívül kívánatos volna, mivel arcszőrzetükön tisztán kivehető a bűnjel,
    melynek alapján kemény retorzióra számíthatnak."
  10. „Megfigyelésünk alanya a legkisebb pozitív egész számok halmazán
    értelmezhető süldő sertés háromszor hallatja jellegzetes hangját.
    Kedvtelése rézfúvós hangszer imitálásában mutatkozik meg, ismét csak
    háromszor. Rézfúvós hangszere, és cseppet sem depressziós megnyúlt
    orrszerve a talaj felásásával foglalatoskodik, megint csak háromszor.
    Ekkor lép a színre az élemedett korú, amely vizuálisan észleli őt.
    Boldogság csendül ki hangjából, amikor emelkedett hangerővel közli hím
    leszármazottjával, hogy atyai ági felmenője is azonos metódus alapján
    jár el, eközben négyszer hallatja jellegzetes hangját.
    Az idő előrehaladtával melódiáikat már együtt öntik hangokba, miközben
    takarmányként és emberi fogyasztásra is alkalmas táplálékként is
    közismert zöldségfélét fogyasztanak. A négy rézfúvós hangszer-imitációt
    pontosan négy jellegzetes hang követi. Láthatja mindenki, milyen
    tesztoszteron-dús hímek ők!"
  11. Tarka származású haszonállat testrészeinek hiánya miatt (halló és gerincnyúlvány), kényszerű lakhelyváltoztatást hajtunk végre, annak reményében, hogy tejipari termékből, azaz emlőmirigy váladékból korlátlan mennyiség fogyasztását eszközölhetjük.
  12. Figyelem! Ismeretlen oknál fogva súlyosan megsérült egy hosszúlábú, "gilice" névre hallgató szárnyas. A madár lábszárán észlehető sebet vélhetően egy kis-ázsiai fiatalkorú vágóeszközzel ejtette, kezelését hazánk fia végzi fúvó, ütő és húros hangszerek együttes alkalmazásával.

forrás: fejlesztok.hu

Egyébként ma azért vagyok még ilyenkor is fent és alkotok, mert a férjem Győrben van. Valószínűleg éjjeli kettőkor lesz itthon és nélküle nem tudok elaludni. De szerencsére ritkán van ki éjszaka is, mert ritka az az ügyfél vagy megrendelő, aki csak éjszaka engedi, hogy beszereljék nála a megrendelt vasszerkezetet (merthogy a férjem vállalkozó és épületekbe gyárt különféle vasszerkezeteket, kapukat, korlátokat).
szerda, november 24, 2010

Felhasználtam Laura Enjoy the life, For you és Tell me készletét


Hétfőn még gondban voltam, mert nem akartam kihagyni az e heti kihívást. Persze este eszembe jutott, hogy nem kell fényképezőgéppel a kezemben őrültként rohangálnom, hogy megfelelő képet készítsek. Amikor még Szlovákiában éltem készítettem egypár képet a tengeri malacainkról. Igaz, hogy ez a mobiltelefonommal készült kép, de nem szándékozom kinyomtatni. Mindennek ellenére a kép elég szép, persze egy hiperdrága telefontól, aminek a fotói ugyanolyan jók, mint a digis fényképezőgépemé (sajnos itt Magyarországon nem használható a telefon, mert nem fogadja be a T-Mobilos kártyát és SK-ban nem akarják függetleníteni). Annak ellenére, hogy közeleg a tél és a Karácsony, valamint ősz van, én inkább tavaszi, virágos oldalt készítettem. Valahogy arra volt kedvem, mert sehogy sem akartam sötét melankolikus oldallal jönni, a téli témához meg nem illett valahogy a kép.
A képen Lali malac látható, a háttérbe a kis Lali malaccal. A tengeri malacokat egy barátnőmtől kaptam, aki azért ajándékozta nekem, mert terhes lett és nem akart betegségeket elkapni tőlük. Lalinak volt egy párja is, Mici malac. Apukám készített nekik fából egy hatalmas kifutóval rendelkező ketrecet, búvóhellyel valamint etetővel. Lali malacnak volt egy lyukas fatörzse, amibe szeretet elbújni, de a legjobban rajta szeretet feküdni és onnan kémlelni a környéket. Tavasszal és nyáron, ha jó idő volt kivittük őket az udvarra és ott ették a füvet stb. Persze a család gyarapodott szépen, de nem volt gondunk velük, mert amikor elég nagyok voltak a kicsik eladtuk őket és abból volt az öcsém zsebpénze. Ahogy ideköltöztem nem hoztam magammal őket, mert a férjem szerint az állatoknak kint van a helyük és nem a lakásban. De utólag nagyon sajnáltam, hogy nem hoztuk el őket, mert az öcsém később elmesélte, hogy a szüleim eladták Lali malacot és Mici malacot meg az aktuális kis Lalikat és Miciket egy pasasnak aki kígyót tart. A malacok kígyóeleségek lettek. Nagyon elszomorodtam, mert nagyon szerettem Lalit, főleg amikor a fatörzsén ücsörgött és kémlelt a nagyvilágba, vagy amikor nyílt az ajtó és elkezdett füttyögni. Persze egy idő után idegesítő volt, főleg olyankor amikor egy fáradt hét után szombaton az ember tovább akart volna aludni, de a család többi tagja már kora reggel fel-alá járkált és nyíltak az ajtók. 
szerda, november 24, 2010
Csak azért is leülök a gép elé és valami mást is csinálok. Csak azért sem érdekel, hogy mit szól majd az anyósom, vagy apósom esetleg a sógornőm, ha megjelennek és épp a gép előtt ücsörgök. Mert engem is megillett egy kis pihenés és arról meg aztán egyáltalán nem tehetek, hogy ők akkor jönnek, amikor én pihenni szeretnék az egész napos házimunka után. Csak azért is elengedem a fülem mellett az epés megjegyzéseket, mi szerint egész nap itthon vagyok és ráérek takarítani, ezért mindennek csillognia kell, vagy majd megtudod milyen nehéz az élet, ha gyereked lesz, akkor már nem érsz rá semmire. Mert hogy egy gyerekes anyát annyira lefoglal a gyermeke, hogy nincs ideje semmire, annak ellenére, hogy az anyósa mos, főz, takarít helyette.
Csak azért is megköszönöm a kommentjeiteket. Nagyon jól esik ha hozzászóltok az oldalaimhoz, és a tanácsaitok is. Köszönöm Évának a penész ellenszerét (a reklám helye: Ultra Szavo penész elleni szer). Margó kommentjét, valamint a bejegyzését a blogján. Persze a többiekét is, csak mivel lusta vagyok mindenkit kiírni, ezért nem sorolom fel.
Szerencsésen túl vagyok egy nehéz hétvégén. Sajnos még jó pár napig el leszek foglalva a mosással és a vasalással. De igyekszem valamit alkotni is. Van egy-pár ötletem is, amit meg szeretnék valósítani. Egyébként a jó hangulatomat gyermekdalokkal próbálom megőrizni főleg egy ilyen esős napon. Bár furán hangzik, de működik. Az egész ötlet a szombati ebéd alatt kezdődött. Hurkát sütöttem, amikor is eszembe jutott egy dalocska amiben benne volt a véres hurka. Addig-addig gondolkodtam rajta, míg meg nem kerestem a neten. És azóta csak ezt dúdolgatom. Ez valójában a Faragószék c. dal. Általános iskolában énekeltem utoljára. Ma pedig egy másik jutott az eszembe, ami akkor is jó kedvet fakaszt, ha nincs is. A címe meg nem más, mint Ha jó a kedved... Különben ez a két dal alapján egy jó ötletem támadt, de azt majd később. Szóval ha valaki most egy kicsit rossz hangulatban van, annak merem ajánlani, hogy dalolászon magában.
hétfő, november 22, 2010
Elegem van a mai napból! Ennyire szerencsétlen csak én lehetek. Az egész a porszívóval kezdődött. Délelőtt úgy döntött, hogy beadja a kulcsot. Öt perc porszívózás után fura hangja, majd fura szaga lett. A biztonság kedvéért kikapcsoltam, de amikor be akartam kapcsolni, akkor nem reagált. Így hát összeszedtem magam, majd legyalogoltam az anyósomhoz, hogy elkérjem az övét. Ő sem volt valami fergeteges hangulatban, mert kiderült, hogy a sógornőm nem akar hazajönni az anyjától, és válni akar és ezentúl Pécset fog lakni, ami Esztergomhoz viszonyítva igen messze van. Így az a kis Dominiket nem tudjuk, hogy mikor látjuk legközelebb. Így most a takarítást félbe kellett hagynom. A férjem megkért, hogy délután menjek el az egyik barátjának a nagymamájának a temetésére. Mivel rég volt rajtam elegáns, fekete nadrág, ezért elő kellett keresnem, hogy felpróbáljam. Ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés. A nadrág penész szagú  vo  lt és a szárán volt egy kis folt.Pedig mindig kint szárítom a kimosott ruhát és naponta szellőztetek stb. Kirámoltam a szekrényt és a ruhák nagy része penészes volt!! Most moshatok, mert nem dobhatom ki a ruhákat, mert akkor nem lenne mit felvennem. A szekrényt is áttöröltem domestosos ronggyal  és a biztonság kedvéért teafaolajat elkevertem vízben és még olyan ronggyal is áttöröltem. Most minden szekrényt ki kellett rámolnom és kimosni az összes ruhát. Ez most egyáltalán nem hiányzott nekem. A temetésre végül egy sötét farmerben mentem el, de nagyon kínosan éreztem magam. Az egész napom elment az egésszel és még nem főztem. Egyáltalán nincs semmihez kedvem, de olyan rendetlenség van, hogy legszívesebben sírva fakadnék. Mi jöhet még????
péntek, november 19, 2010
Nem tudom mi van velem, mert mostanság minden témából több verziót készítek. Most is, ahogy elkészítettem az e heti kihívásra az oldalamat, majd nyugodtan nekiláttam a házimunkának bevillant egy másik variáció is. És addig motoszkált az agyam kis zugában, míg meg nem csináltam. Egy kicsit félek közzé tenni, mert lehet, hogy valakinek nem fog tetszeni. Még szerencse, hogy anyukám nem olvas blogokat, és nem tudja, hogy nekem is van, mert ha meglátná iszonyatos patáliát csapna. Mert én viccet csinálok Istenből. Bár szerintem ki sem találná, hogy mi adta az alapötletet. 
A Scrapbook.hu ingyenes e-magazinjának legfrissebb számában meg volt hirdetve egy kreatív próbatétel. Összegeznünk kell a 2010-es évünket. Nem akartam részt venni, mert nem sok minden történt velem és az sem volt mindig fényképekkel dokumentálva. De tegnap egy fergeteges ötletem támadt. Készítek egy oldalt, ami egy asztal lenne felülnézetből, de nem akármilyen asztal. Egy „asztal” a Mennyországban. Az asztalon van egy füzet, amelyben a 2010 - es évben velem megtörtént események közül a számomra legszebb és legemlékezetesebb pillanatok vannak képekben megörökítve. Egy angyal kapta feladatul, hogy segítsen nekem szép pillanatokat is átélni, mert eddig csak rossz dolgok értek. Az év végeztével be kell mutatnia a „felső vezetésnek”, hogy mit végzet, és épp erre készül.
Annyira belemerültem az egészbe, hogy még az e-mailt is elkészítettem (amit a Gmail-ról másoltam), amiben megkapta a felhívást, hogy mutassa be munkáját.


A toll, a paca, a füzet és a tűzőkapocs krisssz Vintage school készletéből van

Az e-mail a képről:

A képekhez még egy kis magyarázat, hogy miért is voltak ezek a pillanatok a legszebbek és legemlékezetesebbek:
2010 április - hosszas egyeztetés után nálam volt 1 napig a barátnőm és sokat nevettünk bohóckodtunk.
2010 május - elmentünk egy kicsit kirándulni Kiskőrösre, ahol megnéztük Petőfi szülőházát is
2010 július és augusztus - mivel nem volt pénzünk nyaralásra, ezért a hétvégéinket a pilismaróti öbölben töltöttük. Sátoroztunk, pecáztunk, fürödtünk a Dunában. Egy ilyen alkalommal fogta a férjem ezt a hatalmas csukát. Soha nem fogott még ilyen nagy halat és méghozzá nem éjjel!
2010 szeptember - ezt szerintem nem is kell magyaráznom. Az esküvőnk, ami még az elején sehogy sem akart összejönni.



csütörtök, november 18, 2010
Ahogy már az előző bejegyzésemben írtam, reggeli meglepetésként egy blogger díj fogadott Treza-tól. Sajnos reggel még nem tudtam közzé tenni, mert meg kellett járnom Pestet és Budát, de most már van annyi időm, hogy közzé tegyem.
A díjnak vannak„feltételei”, amik a következőek

 1. Köszönd meg, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogra!
3. Linkeld be, akitől kaptad!
4. Add tovább további 7 blogosnak!
5. Linkeld be őket!
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket!
7. Árulj el magadról 7 dolgot!



Ad 1. és 3.
Nagyon szépen köszönöm Treza-nak és örülök, hogy én is benne voltam adíjazottai névsorában! Valamint ahogy bejegyzése írása közben kiderült, hogy még egy személytől kaptam, így köszönöm Florci-nak is.


Ad 2.

Ad 4. és 5. 
Sajnos ez volt a legnehezebb, mert nehéz 7 személyt kiválasztani. Végül is úgy döntöttem, hogy ezek a személyek kapják:

ÉvaJudit - neki köszönhetem a bloghátterem, valamint ő a mentorom, mivel mindketten ugyanazt a programot használjuk és sok jó tanáccsal lát el. Ezenkívül szeretem a másik blogját is, amiből sokat inspirálódom a lakberendezéssel kapcsolatban.
Krisssz - sokat tanultam tőle is, a Cewe-s hozzászólásai igen sokat adnak nekem.
Margó -  számomra olyan, mint egy szerető anyuka, aki kézen fogva vezeti kislányát. Nagyon szeretem olvasni a blogbejegyzéseit, mert minden egyes szava, gondolata vezet az élet útjain.
Golya - mert irigy vagyok :-D Vagyis irigykedek rá, mert milyen szorgos, kitartó és hogy mennyire tud pörögni.
Kisnyul és ElinNori nagyon inspirálnak. Tetszenek az oldalaik, amiket készítenek. Én is szeretnék hasonlóakat.
Secima - szeretem az ő blogját is olvasni, mert sokoldalú, nem csak a scrappal foglalkozik. Valamint olyan aranyosak a macijai, nagyon édesek a velük készített oldalak.

Ad 7.
Előszóban annyit, hogy nagyon nehéz volt hét dolgot kiválasztani, ami velem kapcsolatos. De megoldottam :-)
  1. Allergiás vagyok a dióra, de csak a dióra. Ha valamiben dió van akár egy ici-pici is 5 perc után olyan gyomorgörcsöt kapok, hogy úgy összegörnyedek mint egy süni. Ezért ha olyan helyre megyünk, ahol nem tudják és sütivel kínálnak először a férjem eszik belőle és szól ha diós. De amilyen huncut, a nem diósra is azt mondja, hogy diós. Ennek ellenére a kedvenc sütim a Somlói galuska amit mogyorósan készítek.
  2. A sütivel kapcsolatban: életemben akkor fogtam kezembe először fakanalat, amikor összeköltöztem a férjemmel. Ennek ellenére az anyósomnál is jobban főzök, pedig ő nagyon jól főz. Anyukám nem tűrte a jelenlétem a konyhában, így nem tanítgatott sütni-főzni. Ezért ha valamit először főzök meg, akkor igyekszem felidézni az ízét és a receptes könyv, valamint az emlékezetem alapján készítem el.
  3. A jobb szememre majdnem vak vagyok a toxoplazmózisnak köszönhetően. Sajnos az orvosok nem tudják, hogy mikor támadott meg a parazita, mert ha még anyukám hasában, akkor nagyon szerencsésnek mondhatom magam. De valószínűleg az anyatejjel jutott a szervezetembe és még csecsemő koromban támadta meg a látóidegeket.
  4. Nagyon szeretek olvasni, kedvenc íróm Rejtőn kívül még Jókai Mór és Agatha Christie. Az utóbbitól a Poirot könyvek tetszenek a legjobban. Sajnos csak 3 könyve van itthon, de a tévében minden egyes részt megnézek. De rajtuk kívül elolvastam az összes Harry Potter-es könyvet és már réges rég kiolvastam az Alkonyat összes részét (igaz szlovákul és csehül).
  5. A szlovákiai magyarok azt hiszik mindig rólam, hogy szlovák az anyanyelvem, mert szlovákul néha olyan gyorsan és olyan kiejtéssel beszélek, mint a szlovákok. Ellenben itt Magyarországon nagyon szeretik ahogy magyarul beszélek. Mindig az mondogatják,  hogy „ízes beszédem” van.
  6. A középiskolában elkezdtem írni egy regényt, hogy gyakoroljam a gépírást. Az utolsó fejezeteknél abbahagytam, mert nem volt ihletem. De a magyar tanárnőmnek úgy is nagyon tetszett.
  7. Gyerekkoromban több volt az autóm, mint a babám, és jobban szerettem apuval barkácsolni, mint babákkal és lányokkal játszani. Még most is sokat segítek a férjemnek, ezért voltam már ács segéd is (amikor tetőt cserepeztünk), vagy lakatos segéd stb. 


Ennyi rólam. De sokat mesélnek rólam a scrapos oldalaim is. Csak tudni kell olvasni belőlük :-)
Végezetül még megköszönöm mindenkinek aki olvassa a blogomat, valamint aki kommentálja a bejegyzéseim, képeim a szép szavakat, tanácsokat stb. Mindenkinek csodás napot kívánok!!!
szerda, november 17, 2010
Az oldalam, amit most mutatok be, a szokásos heti Cewe-s kihívásra készült. A kihívás arról szólt, hogy készítsünk egy oldalt, amin egy asztal van, felülről lefényképezve. Ezt én így oldottam meg:


a felhasznált elemek stock photo-k, képek a netről

Az oldal címe azért ébredés után, mert a napom általában így kezdődik. Teát szoktam inni a kávé helyet, mert az élénkítő hatása tovább tart, mint a kávéé. Kávét csak akkor szoktam inni, ha utazunk valahova és megállunk a férjemmel kávézni a benzinkútnál. Ilyen helyeken jó kis zöld teát nem kapni. Míg teázom olvasgatok, megtervezem a napomat. Ilyenkor gondolom ki a déli menüt, ami nem megy valami könnyen, mert sok kritériumnak kell megfelelnie. Ezenkívül reggel ötletelem ki a scrapbookos oldalaimat, valamint ekkor van időm olvasgatni is, mert nem zavar meg senki sem. Gondolkodás közben írogatok, vagy rajzolgatok, mert így az agyam gyorsabban dolgozik, a kreativitás is beindul. Igaz a firkálgatásaim nem ilyen figurák, mint a képen, de a „Három Testőrt-t” nem hagyhattam ki. Nagyon szeretem Rejtőt, mert akár mennyire vagyok szomorú, lehangolt, depressziós pár oldal elolvasása után teljesen feldobódik a hangulatom. Sajnos egy könyve van meg, amit már agyon olvastam. Sajnos nincs pénzem beszerezni a további műveit :-( Rajta kívül még van két kedvenc íróm, de ők már nem fértek ide, mert zsúfolt lenne az asztal.

Megjegyzem, hogy egy kis meglepetés ért ma reggel. Treza-tól kaptam egy blogdíjat. Sajnos most még nem tudom belinkelni stb. mert hamarosan mennem kell Pestre és még el sem vagyok készülve. De ha hazaérkeztem azonnal megmutatom.



szerda, november 17, 2010
Ahogy már írtam, egyesek kíváncsiak voltak a történet folytatására. Neki is láttam már rég, de sok minden közbe jött, nem volt időm (meg persze el is felejtkeztem róla) befejezni. Több variáció is készült, amiből kettőt tartottam meg. Az egyik csak PhotoFiltre-ben készült, míg a másik is ott, de a végső simításokat Photoshopban végeztem. Talán már írtam, hogy a laptop nem szimpatizál a Photoshoppal. Szeret lefagyni, vagy legnagyobb örömömre meg sem nyitja, vagy ha úgy dönt, hogy megnyitja akkor minimum egy negyed órába telik neki. A PhotoFiltre-t ellenben szereti, mert pár másodperc alatt megnyitja és nem nyavajog munka közben. Így ha PS-re vagyok kényszerülve akkor a konyhába helyezem át a PC-t és míg dolgozik, addig főzök, mosogatok vagy más egyebet csinálok. Egy kicsit finnyás a gép, megválogatja, hogy milyen programok futhatnak zökkenő mentesen rajta, melyek nem. Valamint szereti félig megnyitni a weboldalakat is. De be kell érnem ennyivel, amíg nem lesz pénzem egy jobbra.
Szóval ahogy pár mondattal feljebb írtam két változat készült. Az egyik inkább hajaz a fényképmódosításokra, és teljesen úgy néz ki, mint egy mozi plakát. Míg a másik inkább scrapbook-os.
Íme az első variáció (egyébként ez tetszik a legjobban nekem, persze ezzel volt a legtöbb gondom):


Felhasznált elemek:
a vár és a boszi stock photo a deviantart-ról

A második kép pedig a következő:


Felhasznált elemek:
mint az előzőnél
Diana´s Creations Background

Bár elég egyszerűnek tűnik az egész, de azért ezzel is volt egy kis munkám. Most pedig kihirdetek egy kis játékot. A nyeremény pedig egy kis móka, kacagás, és hasonló dolgok. :-)

Játék!

Szerintem tök jó móka volt, hogy a legelső Tükörbe zárva oldallal kapcsolatban mindenkinek más és más történet jutott az eszébe. Ezért gondoltam, hogy lehet folytatni a mesélést. Persze nekem is van egy mese verzióm, azonban azt egy ideig nem közlöm le. Megkérek mindenkit, aki szeretne játszani velem, hogy nyugodtan írjatok le, hogy szerintetek milyen történet elevenedik meg az oldalon. Egy hét után elárulom az én történetemet is.
A kommentárotokat elhelyezhetitek itt is és a Cewe-n is (igaz ott csak az egyik képet találhatjátok meg). Persze várom a technikai észrevételeteket is valamint egyéb ötleteket is szívesen fogadok.
péntek, november 12, 2010
Körülbelül két héttel ezelőtt volt a Cewe-n Halloween-es kihívás. 
A feladat az volt, hogy valami halloween-es oldalt készítsünk, bár nem volt muszáj, legalább póknak, vagy boszinak kellett lenie a képen. Az eredeti koncepcióm az volt, hogy egy törött tükör lesz  egy pókhálós falon, amiben egy kép van. De a törött tükröt nem tudtam megcsinálni (később találtam ecsetet, ami ezt imitálja). Végül elástam a temetőben. A kép mindenki fantáziáját megmozgatta és elkezdtek mesélni. Az én mesém a következő volt:
A szépséges hercegnőt a boszorkány elátkozta. Az átkot persze fel lehet oldani, amit egy tiszta szívű herceg tud csak megtenni. A boszorkány azonban ezt nem akarta, ezért úgy döntött, hogy elássa a képet a temetőben. Azonban egy arra tévedő szellem megzavarta a szeánszát.
Ezen kívül kiderült az is számomra, hogy szívesen várják az oldal folytatását. Neki is kezdtem, gondoltam az elejétől kezdjük a mesélést. De mivel sok minden közbe jött nem volt időm és kedvem folytatni. De ma bemutatom a folytatást, amit a következő bejegyzésben mutatok meg. Addig megmutatom a kihívásra készült oldalt.


Felhasznált elemek:
Cali design - 31th october free add-on
a boszorkányt a következő oldalról töltöttem le: www.ladyj.hu
az üstöt és a szellemet pedig: mupyn.multiply.com oldalról


péntek, november 12, 2010
Az előző bejegyzésemben írtam, hogy az utolsó képemről (az esküvősre gondolok) valami hiányzik, de nem tudtam, hogy mi az. Ennek ellenére a Cewe-re is feltöltöttem. Ott azt mondták a lányok, hogy szerintük a háttér a ludas, világosítani kellene. Így kivettem a hátteret és raktam a még rá egy-két elemet Moani Romantic Wedding készletéből. Valamivel jobb, de nekem még most sem tetszik, nem az igazi. Ha valami nem megy azt nem szoktam erőltetni. Szerintem most ilyen elégedetlen időszakban vagyok, ezért nem jó semmi sem. De azért megmutatom, hogy mit lett a változtatások végeredménye:

csütörtök, november 11, 2010
Az e heti Cewe-s kihíváson technikai feladat volt, mert egy filmcsíkkal kellett csinálni azt amit akartunk. Volt is mindjárt egy ötletem. Régebben kipróbáltam egy filmstrip akciót a Photoshopban és az eredményt megtartottam. Gondoltam az használom fel, nem lesz baj, ha a filmcsík másként néz ki. De aztán meggondoltam magam, mert már biztos unalmas, hogy állandóan esküvői képekből készülnek az oldalaim. Így két kedvenc filmjeimről készítettem oldalt, amiket akár 100x is megnéznék és minimum vagy 10x láttam. Keresgéltem hozzá képeket a Google-ben, valamint készleteket, de az utóbbit nem nagyon találtam. Sajnos nem tudok vásárolni, ezért a freebiek között kellett keresnem. Végül is találtam egyet, de ahogy elkészült az oldal vele rájöttem, hogy egyáltalán nem tetszenek az elemek a háttérpapíron kívül. Ezért csináltam egy másik variációt, ami már jobban tetszett. A kisördög így sem hagyott nyugodni, muszáj volt megcsinálnom az eredeti ötletem alapján az oldalt. De azzal meg az a baj, hogy szerintem még hiányzik róla valami, de nem találtam semmit, amit az oldalra rakhatnék, amivel befejezettnek érezném az oldalt. Ennek ellenére megmutatom mindhárom oldalam.
Íme az első variáció:



Felhasznált elemek:
Mythical Designs - Movie Night
Krisssz - Filmstripe
Google képek

Ez a második variáció, aminél a háttérpapír marad meg, amire a filmplakátokat raktam, és alkalmaztam pár szűrőt, textúrát. A kész oldalnak adtam még egy feliratot.


Felhasznált elemek.
Mythical Designs - Movie Night (háttérpapír)
Krisssz - Filmstripe
Google képek

A két előző képhez tartozik egy kis videó, vagyis inkább zene. Az a baj, hogy a scrap oldalak nem tudnak zenélni, pedig a Robin Hood betétdala nélkül nem teljes az egész. 



Nagyon szeretem ezt a számot. Bryan Adams kedvenc előadóm.
Most pedig mutatom az utolsó oldalt, amit a kihívásra készítettem. Ahogy mondtam úgy érzem, hogy nincs befejezve, hiányzik róla valami, de nem tudom hogy mi. A wa-n kívül és a filmcsíkon kívül minden saját, a háttérpapír a szülinapi ajándékomról marad meg. :-)



Felhasznált elemek:
wa: Moani - Romantic Wedding
Fimstripe action a Cewe-ről
csütörtök, november 11, 2010
Tegnap éjszaka nem tudtam aludni. Sajnos ha felbosszantom magam, akkor nehezen alszom el. És tegnap felbosszantottam magam azon, hogy az emberek milyen hálátlanok. Ahogy írtam tegnap volt az unokaöcsénk születésnapja. Mivel nem volt nagyon pénzünk ajándékra (szörnyű, hogy milyen drága egy babaruha, vagy egy játék!), így úgy gondoltam, hogy olyat adunk, ami maradandóbb (hisz a játékot megunják, a ruhát kinövik). Ezért azt az oldalt, amit tegnap meg is mutattam kinyomtattuk jó minőségű fotópapírra, volt itthon egy nagyon szép 29x35 cm-es fényképkeret, amit a férjem átalakított úgy, hogy polcra is ki lehessen tenni, de fel is lehessen akasztani. Szépen beraktam az oldalt, be is csomagoltam és délután elmentem a sógoromékhoz. Annyian voltak, mint egy kisebb lagzin, sok-sok ajándék volt felhalmozva. De a kis Dominiket nem érdekelték az ajándékok, neki az üres műanyag ásványvizes flakon tetszett, azzal játszott egész nap. Átadtam az ajándékunkat, a sógornőm kibontotta és ennyit mondott: „Csak ennyi?” Teljesen kiborult, hogy ilyen ajándékot adtam neki. Én kis naiv azt hittem hogy a legértékesebb ajándék az, amit mi készítettünk, két kezünket dicséri. Nagyon vissza kellett fogjam magam, szerencsémre megmentettek a párom barátai, akik felhívtak, hogy menjek el velük a búcsúba. Este aztán az apósom visszahozta elmondva, hogy sógornőm kidobta a kukába, mert szerinte „tök gáz az egész, ő ilyet ki nem tenne”. Ma azonban az anyósom elvitte, mert neki tetszett és kitette az éjjeli szekrényére. Ezen az egészen annyira kiakadtam, hogy éjszaka nem tudtam elaludni és bár nem volt kedvem scrapbookozni, mégis a számítógép előtt kötöttem ki. Nem is figyeltem oda nagyon,hogy mit csinálok, csak dühöngtem meg sírtam. Végül elfáradtam és elmentettem a munkám. Csak most, hogy a férjem elment meccsre és géphez jutottam néztem meg, hogy mit ténykedtem éjjel. Meglepetésemre egy majdnem kész oldal fogadott, amit a nyeremény készletből készítettem.
Íme:


Készlet:
Bl Design: Blue Delusion

A kép tavasszal készült, amikor fél év szervezés után végre egyetlen megmaradt barátnőm meglátogatott minket 1 napra. Felmentünk a dombtetőre és lenéztünk a falura, valamint fényképeztünk össze-vissza.
vasárnap, november 07, 2010
Ezen úton szeretnék megkérni minden kedves olvasómat, és főleg a tapasztaltabb scrappeseket, hogy ha bármi észrevételük van az oldalaimmal, blogommal kapcsolatban nyugodtan jelezzék. Mivel még kezdő vagyok, így van min csiszolnom a tudásommal kapcsolatban. Ezért szívesen fogadom a kritikáitokat, amik remélhetőleg majd segítenek a fejlődésemben. Kérlek nyugodtan írjatok az e-mail címemre, amit a profilomban megtalálhattok, vagy a blogbejegyzésekbe. Mindenki segítségét hálásan köszönöm előre is és további szép napot kívánok!
szombat, november 06, 2010
Tegnap a BL design hirdetett egy kis játékot az blogukon. Mégpedig az első 5 kommentezőt megajándékozzák Blue Delusion kitjükkel. Nagy szerencsém, hogy a BL-esek csehek, ami nem sokkal tér el a szlováktól, így megragadtam az alkalmat és részt vettem. És pont beleestem az első 5-be. Ma meg is kaptam a linket és le is töltöttem a készletet, amiben az elemeken és a papírokon kívül overlayok is vannak. Megmutatom, hogy mit is kaptam és remélem még ma sikerül valamit készítenem belőle. Ha valakinek megtetszett Digi Boutik oldalán, vagy pedig Dreamland Digital Designs oldalán megvásárolhatja.


szombat, november 06, 2010
Ma van a sógoromék kisfiának születésnapja. Pont 1 évvel ezelőtt született. Egy igen aranyos, de huncut kisfiúról van szó, akit mindenki szeret. Az utóbbi időben furcsamód egyre jobban ragaszkodik hozzám, mint az anyjához. Nagyon szeretem én is és mivel még nincs tervben nálunk a gyermekvállalás (vagyis szeretnénk, de nem tudjuk, hogy járna-e nekem gyes és a többi juttatás) így egy kicsit a saját gyerekemként gondoskodok róla. Mármint akkor amikor hagyja az anyja, mert sajnos nem nagyon engedi, hogy más 5 percnél tovább foglalkozzon vele.
A következő oldalt készítettem róla, amit eredetileg egy naptár oldalnak gondoltam, de jobban tetszik így magában:


 Készlet:
Ptitesouris design: Histoires D´elfes

A kép a kis Dominikről az anyósomék kertjében készült, amikor egy hatalmas virágcserépbe ültették a sógoromék. Eszembe is jutott, hogy milyen jó  kis oldalt lehetne belőle készíteni. Egy mese is fűződik hozzá:
Egy kisfiú játék közben eltévedt és Tündérországban találta magát, ahol sok érdekes dolgot látott. A tündérek amikor meglátták körbevezették, majd egy hatalmas virágcserépbe ültetve a csodafolyón visszavarázsolták az anyukájához.

szombat, november 06, 2010
Nem akartam részt venni a Cewe e heti kihívásán. Nem volt senki, akit elvesztettem és akire emlékezhetnék. De tegnap este mély letargiába estem. Az ok egyszerű és mégis bonyolult.
Amikor Magyarországra költöztem elvesztettem mindent, ami 23 év alatt fontos volt nekem, valamint amit megszereztem és felépítettem. Elvesztettem a családom, a rokonaim, a barátaim. Számukra meghaltam. Bár tudtam döntésem meghozatalakor, hogy ez így lesz. Mégis nagyon fáj, hogy számomra régen (igaz még most is) oly kedves emberek nem láthatják boldogulásom, nem tudnak osztozni örömömben, sikereimben. Bár kaptam új családot, de mégsem teljes a kép, hisz a családom és a rokonaim nem akarnak rajta szerepelni. Ugyanígy hiányoznak a barátaim. Csak eggyel tartom a kapcsolatot, de a távolság és az elfoglaltságok miatt ez sem olyan szoros, mint régen volt. Sokszor érzem magam rosszul, mert nagyon hiányzik egy nagyon jó és igaz barát. Ezért magányosnak érzem magam ezen a téren. Mindenki elfordult tőlem, mert ezt kellett tenniük. Mindezt az érzést, amit most leírtam fejeztem ki az oldalamon. Elég egyszerű lett, mert az érzések egy idő után nagyon feltörtek a lelkemben és nem bírtam tovább, úgy kellett hagynom az oldalt, ahogy volt.

Háttér: Designs By Vaybs - The Witehes Den
a gyertya stock photo
csütörtök, november 04, 2010
Ez a technika nagyon tetszik nekem. Egyébként a múltkor találtam egy Photoshop actiont erre a technikára. Akit érdekel az ITT tudja letölteni. Az elején megpróbáltam a Photoshopban, de egy idő után annyira leterhelte a memóriát a program, hogy inkább a PhotoFiltre-ben folytattam. És most mutatom a képeket. Összesen eddig hármat készítettem, a múltkori bejegyzésemben már egyet meg is mutattam.
Ez egy nagyon aranyos kép szerintem. A kisfiút Marcinak hívják és ő lopta el a cipőm. Annyira tetszett neki az asztal alatti mászkálás és a cipő elorzása, hogy elvitte a másikat is, bár elég lett volna egy is. Ez volt az első kép, amit az Out of Bound tecnikával készítettem.



Ez volt a második kép. Az eredeti a Kis-Dunán készült tavaly ősszel. Mivel elég borongós volt az idő, így a kép sötét lett. Nem tudom miért, de nem javítottam a színeken, pedig nem ártott volna. De most már jobban odafigyelek az ilyen dolgokra.

A képkeretek saját gyártmány, egy képből vágtam ki.
szerda, november 03, 2010
Szabadság volt a címe a második scrapbook oldalamnak, amit szintén Cewés kihívásra készítettem. Akkor a kihívás témája az érzelmek voltak. Egy olyan oldalt kellett készíteni, amiben érzelmeinket, rajongásunkat, szeretettünket kellett képekben megmutatni. Általában mindenki a férjéről vagy a gyerekeiről készített oldalt. Én azonban az oldalam már az azelőtti kihívásra megcsináltam és nem nagyon tudtam, hogy mit is csináljak. Végül ezzel az oldallal indultam:

A háttér a Cewe blogjáról származik, a keret pedig saját.


Az emberi érzelmek közé tartozik szerintem a szabadság utáni vágy. Ezt a témát az Out of bound technika nagyon jól tudja illusztrálni. Ezt a technikát is a Cewén láttam és azonnal beleszerettem. Több képet is készítettem már így. De míg a Cewén Photoshop-ban magyarázták el, hogy hogyan kell ilyen képeket csinálni, addig én PhotoFiltre Studio-ban dolgoztam. Jó kis program, magyar nyelvű és nem terheli le annyira a laptopom, mint a Photoshop. Bár abban is dolgozok néha, de csak erős nyugtatók mellett, mert egy tízperces munkát, másfél óráig végzi el, annyira memória zabáló a program (ja és mivel angol, nem mindig tudom, hogy mit hol találok). Igaz a Photoshop azért mégis többet tud, de amíg nem lesz jobb PC-m addig PhotoFiltre Studio nagyon jó szolgálatokat tesz.
Egy kicsit eltértem a témától, mert a bejegyzésem valójában fenti oldalamról szólna. Azért ezzel az oldallal indultam a kihíváson, mert a lovak számomra nagy jelentőséggel bírnak. Az oldalon feltüntetett szövegek egy kicsit megvilágosították, de jónak láttam megjegyzésben elmagyarázni a lényeget. Most szeretném idézni saját magam:
„Sajnos nagyon nehéz gyerekkorom volt. Sokat szenvedtem. Nem szerettem otthon lenni, mert úgy éreztem, hogy börtönben lennék. Édesanyám nagyon szigorú volt, sehova sem engedett, otthon ő parancsolt. 9 éves koromban egy súlyos betegség miatt fél évet kórházban töltöttem. Amint meggyógyultam apukám elintézte, hogy járhassak ingyen lovagolni terápiás kezelésként. 15 éves koromig minden szabad időmet a lovaknál töltöttem, mert akkor szabadnak éreztem magam, elfelejtettem, hogy milyen légkör vár otthon.”
Szóval a lovak nagyon fontosak voltak gyermekkoromban. Nem voltam boldog, mert nem volt családias légkör otthon. Felnőttként sem változott a helyzet, de megtanultam kezelni, és nem nagyon izgattam magam e miatt. Legtöbb időmet otthonon kívül töltöttem, hisz az utazás a munkahelyemre és vissza sok időt elvett. Örülök egy részből, hogy elkerültem otthonról, de sajnos nagyon nagy árat fizettem ezért. Elköltözésemmel felrobbantottam egy „atombombát”. A rokonság elhagyott és úgy kezelnek, mintha meghaltam volna. Ez annyira nem fájna, de az öcsémmel igen szoros volt a kapcsolatunk, amit megszakított édesanyánk. Mivel az öcsém még elég fiatal, ezért nem ért semmit, de mivel a szülő mindenható teljesen eltávolodott tőlem. Ezt az esküvőmön éreztem a legjobban (amire úgy kellett könyörögni, hogy jöjjenek el). De ahogy írtam még fiatal és pár év múlva megint másképp fogja látni a világot és talán rájön ő is arra, hogy anyukánk nem is olyan tökéletes, mint amilyennek be van állítva.
Egy kicsit elszomorodtam, de mivel azért kezdtem ebbe a blogba, hogy elmeséljem a scrapbook-os oldalaim történetét, így a fenti oldalnak a történetét is el kellett mesélnem, ami számomra igen szomorú. De eddig ez az egyetlen ilyen oldal, ezután csak vidámak következnek. 
szerda, november 03, 2010
Ez a téma ezen a héten a Cewén. Ebből most én kimaradok, mert nekem nincs olyanom, akiért gyertyát gyújthatnék. Bár mindkét nagyapám rég halott, de egyiket sem ismertem. Az apai nagyapám apukám gyerekkorában halt meg bánya balesetben, míg anyukám édesapját nem nagyon ismertem, mert nagymamámtól külön éltek. Amikor pedig haza került, annyira beteg volt, hogy nem engedtek a felnőttek a közelébe. Ezenkívül 200 km-re vannak eltemetve és sajnos a szüleimmel nem vagyok nagyon jó viszonyban, így nem lett volna helyes elmenni most oda. Csak úgy érdekességből írom, hogy Szlovákiában most járják a temetőket, vagyis november másodikán. Bár ott is munkaszüneti nap november elseje, de akkor a szentekre emlékeznek a katolikusok. 
November 1 ennek ellenére nálunk ünnep. Ezen a napon van a férjem születésnapja. Készültem is teljes erőmből. Szeretek saját készítésű ajándékokat adni, így az egyik ajándékom egy scrapbookos oldal lett. Ki szerettem volna nyomtatni, de a festéket a sógorom elhasználta a nyomtatónkból, pénzem meg nem nagyon volt rá. Íme az oldal:

Ez az oldal Cewe összegzéses kihívására készült. Mivel nagyon fiatal vagyok nem sok minden volt, amit összegezhettem. Akkor jutott eszembe, hogy mennyire megszenvedtem a párkapcsolataimat, és mennyire hálás vagyok a férjemnek. Így ezt fejeztem ki összegzés képen, de hátsó gondolatom az volt, hogy ez lehet számára a legszebb ajándék.

A borítékok Cajoline-től származnak, de sajnos a háttérpapír és a többi kiegészítőt nem tudom honnan vannak. A háttéren egyébként Bryan Adams Everything I Do dalszövege van teljes egészében. A kis borítékokon pedig Caramel és Bonbon idézetek vannak.

A másik ajándékom egy tejes napomat lefoglalta, mert én sütöttem a szülinapi tortát. Szárított tortát kért (Szlovákiában nagy kedvenc, a férjem is az esküvőnkön evett belőle először) vagyis habcsók tortát.
Rakok fel képeket róla és lehet, hogy ha lesz megint egy kis szabad időm a receptet is elárulom.





A rózsák is saját munkák, csokiból készültek. A receptet pedig Kiskukta blogján találtam.
kedd, november 02, 2010
Copyright © 2015 Blissz | Designed by VeeThemes.com