Kedves olvasóim! Már jó pár hónapja nem adtam életjelet magamról. A terhességem vége fele nem volt nagyon energiám és kedvem sem a számítógép elé ülni. Aztán amikor már lett volna, bekerültem a kórházba és nemsokára már megszülettünk. Azóta pedig néha délben reggelizem, éjjel vacsorázom, délután alszom és amikor nem ezeket csinálom, akkor szoptatok, büfiztetek, pelenkát cserélek, beszélgetek kis leányommal és újra szoptatok, büfiztetek és altatok. Teljesen ki van töltve a napom. ( Megjegyzés: Ezt a bejegyzést is már egy hete írom.) A scrapbook is hiányzik már, de nem tudom hogy mikor lesz rá időm. Talán így a déli alváskor egy kicsikét tudok valamit csinálni, majd meglátjuk, hova jutok.
Ha valakit érdekel, elmesélem, hogy telt az a pár hónap, amíg nem jelentkeztem. Akit nem, az csak görgessen egy kicsit alább, talál néhány fotót a szemem fényéről :D
Szóval március óta a nyugodtan teltek a napjaim. Semmi panaszom nem volt, áprilisban még futotta az erőmből egy hatalmas torta megsütésére. Csak akkor éreztem egy picit rosszul magam, amikor nagy meleg volt. Dagadt a lábam és a kezem is, ami e mellett igen zsibbadt is. Aludni már nem nagyon aludtam, hajnali négykor menetrendszerűen felébredtem és hatig-fél hétig fent voltam (mintha készültem volna, hogy szülés utáni időszakra). De mindezek ellenére jól éreztem magam, az utolsó pillanatig naponta lejárta bevásárolni a boltba és a postára is. A márciusi ultrahangon május 28-ra írták ki a szülést, persze a védőnő ennek ellenére mindig azt mondta, hogy inkább május közepén fogok szülni (úgy látszik látnoki képességekkel van megáldva). Közben a szemproblémáim miatt egy kis tanácstalanság volt úrrá rajtam, mert mindenki tuti császárt mondott és hogy ezért válasszak orvost, mert császárnál az a biztos. Sajnos anyagilag nem engedhettük meg magunknak a dokiválasztást, meg aztán melyik dokit kérjem fel. Így aztán a nőgyógyászomat megkérdeztem, hogy biztosan szükséges-e a császár, erre ő írt beutalót a szemészetre. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy nem lesz semmi baja a szememnek és újra megerősítették azt a tényt, hogy soha nem fogok látni a jobb szememre (hacsak nem találnak fel addig valamit). Így aztán megnyugodhattam, hogy természetes úton hozhatom világra a kislányomat. Az utolsó hetek várakozással és egy kis bosszankodással teltek. Április eleje óta nyaggattak a kórházi táskával, babakocsival, kisággyal, szekrénnyel, gyerekszobával a rokonok. A kórházi táskát be is készítettem, de mivel köntöst, elől gombolós hálóinget az anyósomtól kaptam rá kellett várni, hogy teljes legyen a pakk. A babakocsit is elhoztam és kimostam minden huzatát, egy szekrényt kipakoltam, szóval ami az én dolgom volt megcsináltam, már csak másokra kellett várnom. Ennek ellenére az anyósom csak engem molesztált a festéssel, kisággyal kapcsolatban. Végül májusi első hosszú hétvégén kifestettük a gyerekszobát. A bútorokat elrendeztük, megcsináltuk az ágyikónak a helyet, amit sajnos nem tudtunk elhozni, mert az autónkat három hónapja szerelték akkor. De gondoltam mindegy, majd hazakerül a kiságy is, legfeljebb az első napokban a babakocsiban alszik majd a gyerek. Májusban aztán izgatottan készültem az első NST-re. Nem tudom miért kora reggel kell ezt csinálniuk, mert bizony a kisasszony a pocakomban vidáman húzta a lóbőrt és az istennek sem akart mozogni. Fél óra kínlódás után a nővér végül úgy döntött, hogy az a pici mocorgás is elég lesz, amit sikerült nagy nehezen kicsikarni az én kicsi leánykámból.Az orvos sem szólt semmit, csak elküldött ultrahangra. Mivel csak kedden és csütörtökön van ultrahang az esztergomi kórházban, így aznap már nem mentem sehova. Az utolsó ultrahangot is mindenki kíváncsian várta, mert tudni szerették volna, hogy még mindig kislányunk lesz-e, valamint hány kilós lesz, mert a hasam alapján nagy babának saccolták. Az ultrahangon azonban eléggé kalandos volt minden. Fél kilencre mentem, és bár nem voltak sokan előttem, mégis délben kerültem sorra. Amikor a doktornő megkérdezte, hogy hány hetes vagyok az eddigi uh-k alapján számolva 37 hetesnek mondtam magam. Azonban kiderült, hogy a méretek alapján 39. hétben járok. Néztem nagy szemekkel, azt hittem, hogy az ultrahangnál pontosan meg tudják állapítani a terhesség idejét. Pár nap eltérés még nem lett volna gond, na de két hét! Ezután a frászt is rám hozta a doktornő, miszerint a vizsgálat alatt a szívverésnél valami nem volt ok, bár mondta, hogy el is múlt a vizsgálat során ez az eltérés és a szülés után is eltűnik, de akkor is nagyon megijedtem. Ezért kérte, hogy feküdjek be a kórházba és ha lehet azonnal. Persze megkérdeztem, hogy hazamehetek-e, mert iszonyúan éhes vagyok, meg egy-két cucc nincs bepakolva a táskámba. Így aztán hazajöttem, ettem s közben pityeregtem, mert féltem, hogy a babám betegen fog születni és nem tudom, hogy fogom ezt feldolgozni. Mivel nem volt rólam fotó terhesen, mert mindig halogattam csináltam magamról egyet. Nem valami jó, sőt szerintem nagyon ronda vagyok rajta. Így néztem ki:

Délután már a férjem vitt be a kórházba, ahol azonnal NST-re raktak, ahol megint egy órát ücsörögtünk, mert nem akart mocorogni a kisasszony. Utána pedig elkísértek a szobámba. Mivel a nőgyógyászati osztály tele volt terhesekkel, ezért én a csecsemőosztályra kerültem, egy teljesen üres kórterembe, így én választhattam magamnak ágyat. Később aztán megbántam választásom, mert első éjszaka nem sokat aludtam, mivel attól féltem, hogy legurulok az ágyról, mivel olyan hülye ágy volt. Napi három NST-re írtak ki. A doki aranyos volt, mert megkérdezte, hogy nem rossz-e egyedül, mondtam, hogy nem mert nyugodtan tudok aludni és hoztam könyvet olvasni, meg órákat beszélhetek zavartalanul telefonon a férjemmel. Aztán másnap (pénteken) délelőtt kaptam egy fiatal lányt szobatársul. Kiderült abortuszra jött és mivel szabad ágy nem volt sehol, hozzám rakták. Eléggé kínos helyzet volt, vagyis számomra tuti az volt. Beszélgettünk egy kicsit, megtudtam, hogy 19 éves és ő megtartotta volna, de a pasija épp elhagyta, anyagilag sem áll jól, ezért nem volt más választása. Sajnáltam őt. Magamban pedig újra éreztem, hogy én soha nem vetetném el a babámat, még akkor sem ha netalán fennállna a beteg születésnek a kockázata. Délután aztán hazaengedték a lányt, de nem sokáig voltam egyedül, mert este felé kaptam egy újabb szobatársat, aki már napok óta a vajúdóban volt megfigyelésen, mert 36 hetesen beindult nála a szülés és próbálták a babát bent tartani. Persze a kismama már szerette volna megszülni a babáját, vagy hazamenni. Nagyon kedves volt, de vele sem voltam sokáig. Éjjel három órakor iszonyú derékfájásra ébredtem, de először a rossz ágynak tudtam be. Gondoltam kimegyek wc-re ha már felkeltem, de hirtelen elkezdett folyni a magzatvíz. Az elején vizeletre gyanakodtam, de mivel olvastam, hogy a magzatvizet nem lehet visszatartani, ezért egyenesen a nővérszobára mentem és szóltam, hogy elfolyt a magzatvizem, vagyis inkább folyik. Átkísért a szülészetre, közben folyamatosan ömlött belőlem a víz. Azonnal NST-re raktak, de minden nyugodt volt, fájások nem mutatkoztak. Közben hívtam a férjem, hogy elfolytam, majd reggel nyolcra jöjjön be. Ezt a doki mondta, aki közben megvizsgált. A babám feje igen magasan volt, ezért egyfolytában csurgott a víz, igen sok betétet használtam el, még jó, hogy adtak a nővérek két csomaggal. Ezután a vajúdóban kaptam egy ágyat és néha jöttek és megnéztek, megvizsgáltak, megkérdezték vannak-e fájások és hány percesek. A fájások pedig jöttek hat percenkét, de nem voltak vészesek és a köztük lévő szünet alatt pedig úgy éreztem magam, mint akinek valami zsibbasztót adtak be. Reménykedtem, hogy mindvégig ilyenek lesznek a fájások, mert akkor kibírható. Fél nyolcig ki is bírtam, de utána már kezdtek erősebben fájni. Szerencsére a férjem is megérkezett, akinek szoríthattam a kezét és próbálta elterelni a figyelmemet mindenféle hülyeséggel. Aztán elküldtek zuhanyozni, ami maga volt a gyönyör, legszívesebben végig a zuhany alatt álltam volna. Megkaptam a reggelit, amiből sikerült két harapást megennem, mert már annyira fájtam, hogy átraktak a szülőszobára és nem ehettem, csak ihattam. Közben jött a főorvos úr, mert ő ügyelt, megvizsgált és a baba születését esti hat órára saccolta. Két óra múlva azonban már négy órára változtatta az időpontot. Innentől félóránként kérdezgettem a férjemet, hogy hány óra, mivel a szemüvegem nem volt rajtam és nem láttam tisztán a falon lévő órát. Aztán amikor a fájdalomtól ordítottam és azt kiabáltam, hogy meg szeretnék halni (férjemtől tudom, mert azért nem emlékszem nagyon mindenre, csak arra, hogy a végén már iszonyúak voltak a fájások) hirtelen megváltoztak a fájások és éreztem, hogy nyomnom kell. A szülés maga volt a mennyország a vajúdáshoz képest. Végül 12 óra 40 perckor megszületett Jázmin Anna. Sírt ahogy a torkán kifért. Úgy öleltem szorosan magamhoz amíg összevarrtak. Mindenki boldog volt, a férjem is, akinek utána párszor megköszöntöm azt, hogy mellettem volt. Nem tudom hogy tudtam volna végigcsinálni nélküle a szülést. Bár nem volt választott orvosom, mégis kedves volt mindenki velem és meg voltam elégedve a szülésznőkkel és a doktor úrral is. Közben elvitték Jázmin babát és kitoltak a folyosóra. Közben végigtelefonáltuk a falut, hogy közöljük a jó hírt. És most pedig jöjjön egypár fotó családunk legfiatalabb tagjáról.

Jázmin baba 1 naposan

 Akkoriban még szépen aludtunk és nem sírtunk órákat. :)

 Már itthon, szeretünk ilyen pózban aludni.

„Ez az enyém, ha valakinek más a véleménye annak behúzok egyet!”

 Apa ujját fogva alszunk...

 Fürdéshez készülődve...

 Nagyon szeretünk fürdeni

„Valami érdekeset láttam...”

Alvás előtt nézelődünk egy kicsit...

... és már alszunk is.

Először kint, fiúnak öltöztetve :)

Ennyi lenne mára. Köszönöm mindenkinek aki végig olvasott és annak is aki nemT :D Ezen kívül köszönöm Erának és Gólyának a Facebookos beszélgetéseket! Sok erőt és okosságot kaptam tőlük!

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Jázmin baba rólam

szerda, június 06, 2012

Mert rózsát azt biztos hogy nem. Vagy ha igen, akkor is hamarabb őszül bele az ember a türelembe, minthogy rózsája legyen. Szerintem. Pedig egyesek szerint én vagyok a nyugalom és a türelem. Annak ellenére, hogy mások így látják még nem biztos, hogy így is van. Mert életem első huszonkét évében meg kellett tanulnom saját bőrömön, hogy ha kimutatom bizonyos érzéseimet akkor bizony nem jártam valami jól. Ha valami fájt, bajom volt, gondok gyötörtek, akkor nem azt kaptam, hogy „mond el édes lányom, meghallgatlak”, vagy „nincs semmi baj, segítek neked”. Hanem ezek voltak a reagálások: „úgy kell neked”, „én megmondtam előre”, „én ezt sosem tettem volna anyámmal”, „nekem mindig igazam van”, „sírjál csak, ha nem hallgattál rám, pedig mondtam, hogy a szülők jobban tudják mi jó a gyereküknek” és hasonlók. Persze ezek nem segítettek, hanem rosszabb hatást értek el. Ezért aztán meg kellett tanulnom, hogy még ha ég a fejem felett a ház, akkor is azt mutassam a külvilág felé, hogy minden happy meg ok és vigyorogjak, mint a vízitök. Ezért nem csodálkozom azon, hogy az emberek azt hiszik, hogy én vagyok a nyugalom és a türelem mintaképe. Pedig valójában elegem van. A várakozásból és a bajokból. És engem is aggasztanak dolgok. Például már nagyon unom, hogy egy kiadó, aki megígérte, hogy küld szerződést, lassan fél éve nem küldi azt a bizonyos szerződést. Megkerestem őket jó párszor, de a válasz annyi volt csak, hogy legyek türelemmel. Ok, de ez már sok. Tudom, nem leszek milliomos és nem lesz belőlem Agatha Christie, de jó lenne már tudni, hogy mire számíthatok. Hisz jól jönne egy kis aprópénz az üres pénztárcámba. Hisz február óta nem fizetem a tb-t magam után, mert hát enni is kell és a tavalyi 5100 helyett már 6390-et kell előhalászni az üres zsebekből. És már csak két hónapom van hátra a szülésig(a maradék fél hónapot nem számítom bele, mert az az idő alatt már nagy az esély, hogy megindulhat a szülés). Persze egy kicsit javult a nincstelenség helyzete, hisz hétfőtől a férjem kenyérszállító lesz, de ez inkább félállás, hisz a fizetés is annyi, amennyi kört vállal el és így max. havi 70 000 - 80 000 pénzünk lesz, ami nem rossz, de ahhoz, hogy a gyerek születésére már ne legyünk mínuszban még egy másik állás is kellene. Emellett még nincs semmink a kicsinek. A sógornőm kölcsönadja a kiságyát, meg a babaruhákat és állítólag a babakocsit. Jó ez, de mivan ha lányom lesz, és szerintem az lesz. Csupa kék ruhában fog járni a lányom, mert a sógornőmnek kék mániája volt? Legnagyobb bajom azonban a babakocsival van. Egyenesen nem tetszik. Ez is kék, mint minden, ha az ember tolja, akkor olyan érzése van, mintha részegen egy talicska követ kellene feltolnia a hegyen. Mivel olyan dög nehéz a járgány és valamiért mindig balra húz. Ja és a lábtartó része nem szereti a vízszintes helyzetet. Igyekeztem jelezni, célozgatni, hogy én nem vágyom arra a kocsira, inkább szeretnék újat, vagy esetleg mástól használtat. 15 000 kínáltak egy nagyom megkímélt, full extrás, nem kék és márkás babakocsit. De a férjem inkább a sógoromék kocsiára voksol. Megértem, hogy inkább ami ingyen van, mert pénze nincs erre sem, sem semmire. Sajnos az anyósom is támogatja a férjem álláspontját. Pedig emlékszem arra, amikor mondta, hogy annak idején ő akarta megvenni a kocsit. Akkor most nekünk megveheti, ha a másik fiának nem vehette meg. De hát az anyósom nagyon spórolós. És emellett sok minden kellene és nem nagyon vannak ismerősök, barátok, akiktől kölcsön kérhetnék. Cumit, meg üveget és hasonlókat azonban meg kell venni így is úgy is. Az én szüleimtől meg aztán nem nagyon lehet kérni. Hisz így is tartoznak a nagyszülői örökségemmel és sok mással. Meg hát a legutóbbi levelében anyám éreztette velem, hogy mennyire gonosz dolog volt tőlem az, hogy úgy döntöttem, ahogy, mert így megfosztom őket a születendő unokájuktól. Ha valaki nem értené, röviden és velősen a dolog lényege a következő: a szüleim és a rokonságom mélyen vallásos. Elfogadhatatlan számukra az a tény, hogy én annak idején egy teljes évig csak együtt éltem a mostani férjemmel. Az, hogy a férjem ateista, vagy katolikus esetleg zsidó nem lett volna gond, de az együttélés miatt megszegtem Isten törvényeit, ezzel romlott vagyok és az ilyenekkel minél kevesebbet kell érintkezniük. Ezért nem lesz lehetséges, hogy mondjuk két-három havonta láthassák az unokájukat, esetleg csak évente. Ok, megértem meg minden és nincs semmi gondom a vallással és a hittel sem, de ahogy a családom áll a témához, az már kész röhej és kiakasztó. Mártírt csinál anyám magából, bár ezen nem csodálkozom, hisz mindig is ezt csinálta. Ő az egyetlen tökéletes ember a világon, vagyis ő ezt hiszi. Én elfogadom olyannak amilyen és talán már sikerült megfejtenem viselkedésének okát is. De mivel ismerem, ezért nagyon tudnom kell, hogy mit mondok és mutatok ki. Nem kérhetem, hogy vegyen babakocsit, vagy drágább dolgot mert megsejti, hogy nincs valami rendben. Ebből pedig azt szűri le, hogy boldogtalan vagyok. Ami persze nem igaz, mert bár vannak gondok, de én ennek ellenére boldog vagyok, hisz van egy csodás férjem, lesz egy angyali kisbabám, aki vagy Jázmin vagy Ádám esetleg Bence névre fog hallgatni. Még mindig szerelmes vagyok és megtaláltam önmagam, jól érzem magam a bőrömben. Azonban ez neki nem elég, saját tapasztalatai szerint a szerelem 6 hónap múlva elmúlik, a pasik önzőek, a gyereknevelés nem könnyű dolog és ha nincs pénz akkor az a házasságra sincs kihatással. Én meg hiába állítom azt, hogy a gondok még jobban összekovácsolnak mindent stb. Ő jobban tudja, hisz tapasztaltabb. Ez pedig egy ördögi kör aminek az a vége, hogy élete végéig hajtogatni fogja, hogy ő megmondta, hogy nem fog a boldogságom örökké tartani és még azokat a bátorító gondolatokat, melyeket a bejegyzés legelején említettem. Így nem nagyon tudom, hogy mi legyen a válasz levelemben, melyet kért tőlem (nem írhatok e-mailt, pedig el tudják olvasni azt is). Nagy gond, hogy mi legyen bele írva, mert papíron bizonyítéknak használhatja ellenem majd a jövőben soraimat, amikor bizonygatni akarja, hogy neki volt igaza. E mellett az anyósomékhoz költözés is még talonban van és úgy lóg a nyakam fölött, mint Demoklész kardja. Így nem csoda, hogy az őszhajszálak megszaporodtok. Bár az is igaz, hogy jó pár hónapja nem volt már befestve a hajam és így most már láthatóvá váltak ezek a fehér szálak. Lehet, hogy ezek még azok, amik megvoltak a szüleimtől való elköltözésemkor, csak mivel szépen el voltak takarva nem láthattam őket. Ennek ellenére minden rendben van velem és a babával. Jövő héten talán már megtudom, hogy lány vagy fiú lesz-e. Mihelyt tudom közlöm a Facebookon. Most megyek, mert közben életem nagy szerelme követi a trónját és az ebédjét. Elnézést a panaszkodásomért, de muszáj kiadnom magamból ezeket és mivel nem rendelkezem a faluban megbízható, őszinte barátnővel, ezért ez úton oldom meg a hiányt.

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

egyéb rólam

péntek, március 16, 2012

Csodás napfényes csütörtököt kívánok mindenkinek! Hosszú hallgatás után úgy gondoltam, hogy életjelet adok magunkról.
Terveim közt szerepelt és még idáig szerepel, hogy márciusban visszatérek úgy mind a blog mind a scrap terén. Ezt arra alapoztam, hogy talán ilyenkor újraéled az építőipar. A férjemet januártól felvették, de sajnos csak fél hónapot dolgozott, majd fizetetlen kényszerpihenőre lett küldve. Ez persze nem jó ránk nézve, mert ilyenkor az ember egy pici pénzből vagy épp semmiből él. :( Sajnos ha jön a baj, akkor csőstül, emelték a befizetendő tb-t 5100-ról több mint 6300-ra, az autónk is elromlott, aminek a műszakija is lejár és ki kell cserélni a gázpalackot és minden egyéb elektronikai berendezést, ami a gázüzemeltetést segíti (merthogy gázos autónk van, hisz legalább az üzemanyag költségünk alacsony, ha más nem). És még sok más gond jelent meg egyszerre az új évben. Szerencsére én úgy vagyok vele, hogy tudom, az élet általában úgy működik, hogy egyszer lent, másszor fent. Bár néha a lent tovább tart, mint a fent. Igyekszem optimista lenni, hisz mindig minden megoldódott, rendeződött és annak idején, amikor én még egyedülálló voltam, mindig meg tudtam oldani a dolgokat és a lent nem tartott olyan hosszan. De most, amikor már nem vagyok egyedülálló rosszabb a helyzet. A férjem sajnos könnyen depresszióba esik a feltornyosuló gondok láttán, én meg igyekszem mosolygós, vidám lenni, ezzel kirángatva őt a mély zónából. A legrosszabb az, hogy ezen kívül nem tehetek semmit és ezért a tehetetlenség érzése nyomasztó tud lenni. Régebben addig nem nyugodtam, míg meg nem oldottam a problémát, most is igyekszem, de valahogy nem tehetek sokat. Hacsak meg nem álmodom a lottó 5-ös számokat :) Erre az esély nagyon pici. Így ki kell várnom, hogy mit hoz a holnap. Így sajnos azt sem tudom, hogy mikor tudok újra több időt szánni a blogra és scrapre. És ha lesz is időm és alkalmam félek nem fog sokáig tartani. Nem a baba születése fog visszatartani. A férjem nagyszerű ötlete az, hogy költözzünk le a szüleihez. Nekik egy hatalmas nagy házuk van, amit persze nem laknak be teljesen, megoszlana a koszt és a rezsiköltség stb. Eddig szép és jó. Csakhogy mindennek ára van. Ennek az az ára, hogy szigorú elvárászok és „szabályok” vannak érvényben, valamint iszonyatosan nagy mértékű türelemre és alkalmazkodó készségre van szüksége az embernek. Sajnos ott már ajánlatos fél nyolc - nyolc között megreggelizni, hatra végezni a vacsorával és a tusolással és nem császkálni éjszaka wc-re vagy épp a konyhába. Az egész napot hasznos dologgal kell kitölteni, persze lehet számítógépezni, internetezni, de nem órákat, mert abból nincs semmi haszon. Persze tudok alkalmazkodni és muszáj is, mert ha nem tenném a veszekedések és elégedetlenségek száma nőne. Én pedig szeretném, ha ebben a férjemnek majd minél kevesebből legyen része, bár így is - úgy is jut majd minden napra belőle. Ezért eléggé lehangolt vagyok. Megszoktam a külön életet, a házat sajátomnak tekintettem és úgy rendeztem a dolgaimat, ahogy nekem jó volt és kevesebb stressz ért. Imádtam főzni és sütni. Sajnos az apósom és anyósom a férjemmel és velem ellentétben nagyon finnyás, nem esznek meg akármit. Így hiába főznék én is, nem ennének belőle és főzniük kellene maguknak, ami miatt szintén problémák adódnának. Mert pénzpocsékolás és egyáltalán nem takarékos megoldás, ha kétfélét főz az ember. Remélem azonban, hogy nem kell költöznünk, vagy ha mégis nem tervezi a férjem azt, hogy örök időkre ott éljünk. Szerintem hamar kikészülni, amilyen feszült a kapcsolata a szüleivel, hisz más más nézőponttal rendelkezni és sajnos valahogy nem nagyon tudják megérteni a férjemet. Valamint néha azt hiszik, hogy a világ működése még mindig olyan vagy hasonló mint 20 - 30 éve. Bár az is lehet, hogy én nem fogom sokáig bírni a gyerek mellett, hisz az ottani nézetek és elvárások, valamint szabályok miatt félek lehetetlenség lesz még számomra is megőrizni a higgadtságot és teljes mértékben alkalmazkodni. Persze igyekszem most is optimista lenni, vagyis abban bízni, hogy itt maradunk, ahol vagyunk, vagy ha mégis mennénk, akkor nem lesz olyan rossz, és nehéz, mint amilyenre számítunk. Majd meglátjuk. Remélem folytathatom a scrapet és a blogot, hisz mindkettő iszonyatosan hiányzott, de hát eddig nem volt alkalmam hosszabb ideig a gép elé kerülni.

Most pedig egy kicsit vidámabb témára térek át. A terhességem 26. hetében járok, amely eddig komplikáció mentes, bár enyhe vérszegénységet mutatott a vérteszt és sajnos már 11 kg-ot sikerült felszednem. Eléggé mozgékony és huncut babám van, mert amikor édesapja szeretné érezni rúgásait, akkor hirtelen elcsendesül, majd amikor a férjem megunja a várakozást és elveszi a kezét újra ficánkolni kezd. Majd megint abba hagyja. Sajnos még mindig nem tudom, hogy fiú lesz vagy lány, mert utoljára ultrahangon decemberben voltunk és majd csak most márciusban lesz esedékes a következő. Élvezem ezt az állapotot, bár azért nem könnyű. Néha előjön a lumbágó, hosszas állás vagy kemény széken ülés után pedig iszonyatosan fáj a hátam. De a leges-legrosszabb az alvás. Eddig csak hason tudtam elaludni, de most úgy nem lehet. Éjszakánként órákat forgolódok, mert az oldalfekvés kényelmetlen számomra, hiába rakok magam elé és a lábam, hasam alá párnákat. Egy kicsit kialvatlan vagyok e miatt amit tetéz még a fáradtság ami a vérszegénység miatt van. De mindennek ellenére nagyon szép időszaknak élem meg ezeket a hónapokat. Igazából egyetlen félelmem a szüléssel kapcsolatos. Nem a fájdalomtól félek, hanem a komplikációktól, vagy hogy valami nem sikerül. A védőnő szerint nagy esélyem van császárra, ami megrémiszt, mert ott nagyobb esélye van annak, hogy valami nem jól sikerül. Igazából nem magam miatt aggódok, hanem a születendő gyerekem és férjem miatt, mert mi lesz velük, ha velem valami baj történik. Mindenki mondja, hogy nem szabad ilyesmire gondolni, de arra lettem nevelve, hogy számolni kell az elmúlással, mert ez az élet része. Nem mondhatjuk 100% biztonsággal, hogy velem ez vagy az nem fog megtörténni, hisz ugyan annyi esélyünk van rá, mint annak akivel esetleg megtörténik. De azért mondogatom magamnak, hogy nem lesz semmi baj. E mellett a másik félelmem az, hogy hogy birkózom meg a gyerekneveléssel, ha közben az anyósoméknál fogunk lakni. Látom és láttam, hogy hogy ment ez az első unokájuknál és ezek alapján sajnos nem számíthatunk semmi jóra. Amíg a sógoromék ott laktak mindig megmondták nekik, hogy hogy s mint kell csinálni. Biztos volt köztük egy-két hasznos tanács, de ha valamit a szülők másképp akartak csinálni, akkor problémák lettek belőle. Most pedig, hogy elköltöztek azon az elven vannak, hogy ők kényeztetik a gyereket a szülők pedig neveljék. Ami persze egy szülő és nagyszülő dolga, de azért a nagypapának és nagymamának mindezek ellenére nem szabad mindent megengedni. Ez a másik félelmem, bár gondolom az elején még nem kell tartanom ezektől annyira.

Ennyit szerettem volna, igyekszem majd többször életjelet adni magamról és időt szentelni a scrapnek is, amíg lehet.
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

beszámoló egyéb rólam

csütörtök, március 01, 2012

Kedves olvasóim, gondolom észre vettétek, hogy egy jó ideje nagy a csend a blog táján. Élek és virulok (leszámítva azt a náthát, ami most fogva tart). A babával is minden rendben van, egészséges és minden eredmény jó. Az ultrahang alapján nagyon virgonc, bár én még nem érzem. De már alig várom a pillanatot, amikor érezhetővé válik a pici mozgása. A nemét még nem tudjuk, de én meg vagyok győződve, hogy kislány. A férjemnek teljesen mindegy, hogy a család legifjabb tagja lány vagy fiú lesz-e majd, mert bármi lesz is, ő nagyon fog neki örülni.
Most röviden szeretném megmagyarázni távollétem okát mind blog, mint scrap téren. Sajnos az ősz és a tél elég nehéz számunkra anyagilag. Ilyenkor ritkán kezdenek az emberek házfelújításba, építkezésbe, ezért a férjemnek november tájékától nem nagyon szokott munkája lenni. Sajnos ez most is így van és mivel messze van még a tavasz, ezért össze kell húzni a nadrágszíjat. Ez azt jelentette, hogy az internet kapcsolatot szüneteltetjük (ha szükségünk van rá, akkor az anyósoméknál használhatjuk az övéket) és még minden mást, amit luxusnak tartunk, vagyis a vezetékes telefont is megszüntettük és a mobil telefont is korlátoztuk, azaz feltöltősre váltottunk. Így, mivel egy ideig nincs internet elérhetőségünk, nem tudom a ct kötelezettségeimet teljesíteni. Szóltam mindegyik tervezőnek, elmesélve a helyzetet. Nagyon aranyosak voltak. Bettiee és Kreen nem törölt a tagok közül, Steph pedig megkért, hogy azonnal jelentkezzek, ha megváltozik a helyzet és újra csapat tag lehetek. Sajnos Cali csupán megköszönte a munkámat, de gondoltam, hogy ha újra folytathatom a munkát, akkor azonnal írok neki, hátha visszakerülhetek hozzá. Nagyon jó volt ct tagnak lenni és hiányzik ez az érzés. A scrap is hiányzik, mert bár van egypár készlet a gépen, de sajnos a férjem elfoglaltság híján egész nap játszik. Nekem pedig ötletem sincs, hogy milyen feladatot adjak neki, vagy más, olcsó vagy ingyenes közös programot találjak ki. Sajnos a falun nem nagyon van lehetősége bármi másra is a tévézésen, internetezésen, vagy társasozáson kívül. Ezért egy ideig elnémulok, de remélem még a baba születése előtt, ami 2012. május 27-e körül várható vissza tudok térni a blogos és scrapos életbe.

Ez úton még szeretnék gratulálni Erának a babához! Ma sikerült elolvasnom azon bejegyzését, amelynél épp ezt jelentette be! Nagyon örülök neki és kívánom, hogy a babavárás időszaka zavartalanul teljen nála is!


Most pedig minden erre tévedőnek Békés, Boldog, Szeretetben Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok, valamint Boldog Új Évet!










Kellemes napot kívánok mindenkinek!

egyéb jókívánság karácsony

szerda, december 21, 2011

Nagyon rövid ez a hét. Persze amikor még dolgoztam örültem volna neki, de most valahogy nem volt jó. Amíg a férjem itthon volt a gép közelébe csak késő este jutottam, olyankor pedig kedvem nem volt se a scraphez se a bloghoz. Tegnap és ma sem voltam otthon délelőtt. A vérvétel valami iszonyat volt. Hat óra előtt keltem, hogy a fél hetes buszt elérjem, mert hétre már Dorogon akartam lenni. A vérvétel csak fél nyolctól van, de egy nap csak 100 embert fogadnak. Hét órakor, amikor beértem a rendelőben már mindenhol álltak az emberek. Nekem a 60-as szám jutott, de hamar elfogyott a maradék 40 db szám is. Ki kellett mennem a levegőre mert rosszul voltam. Szerencsére gyorsan megy a vérvétel így 10 perc múlva már volt hely leülni is. Nem féltem a vérvételtől sohasem, hisz gyerek koromtól fogva gyakran vettek tőlem vért a toxoplazmózis miatt. Csak utána fáj két napig a helye és eléggé kellemetlen. A vércsoport vizsgálatra levett vért be kellett vinnem Esztergomba, mert csak ott végeznek ilyen vizsgálatot. Ezt gyorsan elintéztem, de nem siettem haza, mert hát ritkán szabadulok ki a 4 fal közül és keveset vagyok emberek között. Egy kicsit sétálgattam, nézelődtem, ettem egy hamburgert. Igazából nagyon jól esik minden egyes alkalommal a hamburger. De azokat a hambikat nem szeretem, amiket a híres és ismert gyors éttermekben készítenek. Hisz kitudja miből vannak. Azokat annál inkább szeretem, amik kis falatozókban lehet kapni, mert nagy valószínűséggel a helyi zöldségesnél és hentesnél, valamint a helyi pékségben vásárolják a hozzávalókat. Persze egy ilyen kirándulás után totálisan elfárad az ember és alig marad ideje másra. Ma pedig a leletekért mehettem újból Dorogra és mivel már ha bementem, akkor a nőgyógyászt is letudtam. Rákszűrést végzet, ami szerintem nem kellemes, de kibírható. Most nem csatangoltam, mert az apósom vitt be. Eléggé hideg szél fújt, még jó hogy felöltöztem, de a nadrágom gombját elhagytam. Pedig nincs is nagy hasam és ez a nadrág mindig bő volt rám. Nagyon szép a táj ilyenkor. Az autóból csodáltam a színek kavalkádját. Ez a szép az őszben. De a hideg miatt és később a kopár fák miatt nem szeretem. E csodás színeket adja vissza Kreen is a megjelent készletében, melynek címe nem is lehetne más, mint Couleurs d'automne.

Megvásárolható ITT

Oldalam:

Bár esküvők nyáron vannak, ősszel is lehet tartani esküvőt. Hisz a miénk is akkor volt. Szerintem nagyon romantikus lehet az avarban készült fotó, csodaszépek a színek ilyenkor. Igaz az idő hűvösebb és gyakran esik az eső, de mindenre van megoldás. Az esküvőt foglalta készletbe Cali. Csodaszép elemek vannak e készletben. Nézzétek meg ti is:

Megvásárolható ITT

Kedvenc fotómmal készült az oldalam.

Valamint a Digitális Scrapbook Nap alkalmából leárazás van a Shabby Pikle Designs-nél.

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

beszámoló CT CT Cali CT Kreen egyéb oldalak esküvői képeinkből rólam

péntek, november 04, 2011

Mai utolsó bejegyzésem két különböző tervező készletéről szól. Az első az édességek csodás világáról, ahol mindenféle finomság megtalálható. Ez pedig Cali készlete a I Live in a Gingerbread House. Íme:

Megvásárolható ITT

Az oldalam főszerelpője pedig az Édesség hölgy :)

A másik készlet pedig Steph-é. Ő is a gyerekkort idézi fel, úgy mint Cali a sok-sok édességgel, de Stephnél a játék a téma. A készlet címe is a következő: Gameplay.

Megvásárolható ITT

Eléggé egyszerű oldalt hoztam, de szerintem aranyos, a fotó választásánál hangsúlyt fektettem a játékra. És a gyerekek szereti utánozni a szüleiket a játékuk során.

Ma már nem jövök több bejegyzéssel és oldallal sem. Egy hétre valót sűrítettem 3 bejegyzésbe, remélem nem lett sok belőlem!

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

CT CT Cali CT Steph

szerda, november 02, 2011

Most Bettiee készleteit szeretném megmutatni. De előtte lenne egy kérdésem. Tudja-e valaki, hogy a Digishoptalk-on miért nem működik a link beillesztése? Vagyis ha a galériába feltöltöm az oldalam és a beírom a készlet címét, alá pedig beszúrom a linket, ahol meg meg lehet vásárolni a készletet a következő módon:[URL="a link"]valami szöveg[/URL]. Ezután feltöltöm a képet. Aztán ha a linkre kattintok akkor nem a bolthoz ugrik az oldal, hanem egy hibaüzenetet kapok. Nem tudjátok, hogy mi a baj? Már próbálgattam mindent, de nem működik. Ennyi lenne a kérdésem és most mutatom az első készletet, ami valójában egy collab és a témája a Halloween.

Az oldalam pedig egy kis OOB azaz out of bound. Mivel az angolszász országokban a gyerekek beöltöznek, így a képet meglátva eszembe jutott, hogy egy husky kutyussal és piros kapucnis palástba burkolódzó lány igazán élethűen idézi a Piroska és a farkas meséjét.

A másik készlet egy igen szép őszies készlet, csodás elemekkel melynek igen szép címe is van: Because i love it.

Az oldalam pedig az előző bejegyzésben megmutatott szép kislány fotójával készült. Most ez az aktuális kedvenc oldalam. Egyébként a minap egy szép lánynevet láttam a naptárban, Virág volt az, de a férjemnek nem tetszett, amikor megemlítettem. Pedig szerintem a Virág név nagyon szép. De azért a férjemnek is van beleszólása majd a gyermekünk nevébe, ezért maradt a Jázmin név, mint lány név. A fiú névben még nincs semmi ötletünk, nekem a Márk tetszik. De ha igaz a szóbeszéd az anyai megérzésről, akkor ez a baba kislány lesz. De legjobb felkészül a fiú nevekből is, ha netalán a megérzéseim nem jók lennének. Visszatérve pedig Bettiee készletéhez, mutatom az oldalam:

És mivel Bettiee igen ügyes, készített egy templatét is.

Megvásárolható ITT

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

CT CT Bettiee

szerda, november 02, 2011

Nagyon le vagyok maradva. Vagy túl sok készlet jelent meg most a hosszú hétvégén. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy valami oknál fogva a biológiai órám elromlott. Mert egy óráig aktív és fitt vagyok, de utána teljesen lelassulok és elálmosodom, semmihez sem marad erőm, le kell pihennem. Hat órakor összeszedem magam, mert általában a férjem akkor ér haza, a kutyák kaparják az ajtót, mert eljött a vacsora idő. Miután mindenki megvacsorázott megint elfogy az erőm és nagy nehezen szánom rá magam, hogy elmosogassam. Amíg a férjem Barátok közt-öt nézi, sikerül valahogy elsikálnom az edényeket (nem szeretem ezt a sorozatot, idegesít valami oknál fogva. Ez úton is elnézést kérek a sorozat rajongóitól). Miután kész vagyok leülök és kezdődik az ásítozás időszaka, ami addig tart, amíg el nem alszom. Csak az elalvást nehezítik a rosszullétek, amelyek újból jelentkezni kezdtek, de most kivételesen este jelentkeznek. E mellett a fejfájás és az orrdugulás, valamint a gyakori dupla nullás helyiség látogatása zavarja a nyugodt álmomat. Ennek ellenére teljesen jól zajlik le a terhesség. A múlt héten voltam ultrahangon (sajnos nem volt erőm hamarább beszámolni róla). Az anyósomék jött velem, igaz dolguk volt Esztergomban, ezért jöttek ők is és amíg az apósom valami alkatrészt ment vásárolni, addig mi vártuk a sorunkat az ultrahangon az anyósommal. A vizsgálatra egyedül mentem be. Iszonyatosan izgultam és féltem, mert nagyon féltem attól, hogy esetleg elhalt a baba vagy valami daganatom van. A doktornő, aki készítette az ultrahangot nagyon kedves volt és megnyugtatott, hogy minden rendben van, nem kell félni. Az is kiderült, hogy pontosabban 10 hetes terhes vagyok (ez múlt héten volt, most már 11 hetes). Az eredménnyel mentem egyenesen a nőgyógyászhoz, aki írt egy papírt, mellyel csütörtökön meglátogattam a védőnőt. Így most már hivatalosan is kismama vagyok. Holnap megyek vérvételre, majd jövő hét hétfőn a nőgyógyászhoz vissza és jöhet a 12. heti ultrahang.

 

Most pedig szeretném bemutatni Kreen készleteit, amelyek nemrég jelentek meg. Az első készlet címe: Tragedic Opera, mely egy collab és ingyenes. Íme a készlet:

Megvásárolható ITT

Az én oldalamat Andrew Lloyd Webber musicalja ihletett meg, melyet sikerült végre látnom is.

A másik készlet szintén collab, ez azonban nem ingyenes. A címe: Joie Enfantine. Íme a készlet: 

Megvásárolható ITT

Elég nehéz volt ezzel a készlettel dolgozni, mert nem az én stílusom. De sikerült valamit összehozni. Mutatom:

Ehhez a készlethez tartozik egy ingyenes add-on is.

ITT megtalálható az add-on

Az oldalam pedig a következő:

A fotón szereplő kislány nagyon édes és aranyos, ezért másodszor is felhasználtam. Hamarosan mutatom a másik oldalt, melyen szerepel a fotó.

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

beszámoló CT CT Kreen egyéb rólam

szerda, november 02, 2011