Hosszú ideje nem vettem részt a Cewés kihívásokban. Vagy lekéstem róluk, vagy nem volt ihletem. A mostani kihívásra azonban kész tudtam lenni. A feladat az volt, hogy olyan oldalt készítsünk, ami nem a mi stílusunk. Nekem a fantasy oldalak nagyon tetszenek (persze nem vagyok egyedül), ezért gondoltam megpróbálkozom vele. Ma egész nap nyugtom van, senki sem zavar, mert a sógoromék költöznek. Ezért az anyósomék, a sógoromék és a férjem Budapesten vannak. Férjem akarta, hogy menjek és még én is akartam az elején, de tegnap este meggondoltam magam. Egyik ok az volt, hogy az apósomék félnek, hogy a kutyák megeszik a csirkéket (merthogy van egypár és az egyik kutya még az elején megölt egyet, de most már nem tud). Igaz hogy ugassák őket állandóan, de hát kutyák. Nem tudnak bemenni és a csirkék sem tudnak már kijönni. De nem akartam egész nap hallgatni azt, hogy ha a kutya egyet is megöl, akkor el kell altatni a kutyát. Nagyon szeretem őket, annyira aranyosak és úgy tudnak örülni nekünk. A másik ok pedig az volt, hogy nem voltam kíváncsi az sem apósomék veszekedésére, sem a sógoromékéra. Elegem van abból, hogy nyavajognak a pénz miatt, mintha az lenne a legfontosabb az életben. Meg még egyéb siralmakra, problémákra, amelyek annyira kicsinyessé teszik őket. Megmondtam este ezt a férjemnek. Így aztán nyugodtan takaríthattam és főzhettem, valamint scrapbookozhattam. Elég depis hangulatom van, gondolom az idő teszi, meg azért ezen a héten mondtak nekem egy - két olyan dolgot, amely rosszul eset és nagy valószínűséggel most jött ki rajtam. Ezért terápiás okokból neki láttam elkészíteni az oldalam a kihívásra. Nem volt piskóta az biztos. És talán egy kicsit szomorkás is lett. Igazság szerint úgy érzem, hogy az életemet tükrözi az oldal ami most elkészült. Vagyis most így látom az eddig leélt éveket.
Felhasználtam:
Eenas Creation & OOpsie Daisy Hope for the New Year Collab
Eenas Creation - My diary
Fanfan Rues Des Anges - Parlez moi´d Amour
Viva Artistry - Princess Frog
az angyal és a könyv a netről.

post signature
Újból játszottam. Most a Scrapbook.hu-n. Nem tudom miért, de hirtelen megkedveltem ezt a játékot. Olyan izgis. :D Én Meriennek készítettem és nekem pedig Nzsuzsa. A Meriennek készült oldalt, kérésére nem rakom közzé. Inkább mutatom, hogy én mit kaptam Nzsuzsa-tól. igazság szerint még nem kaptam meg e-mailban, ezért megint a Scrapbook.hu-ról lopom ide a képeket. Merthogy kettőt is készített nekem!:D
Íme az első:
Olyan édes! Ezek a kis képek, meg a rajzolt elemek! Nagyon tetszik! Imádni való szerintem!
Most pedig következik a második oldal:
Ez is nagyon csodás lett! Az idézet gyönyörű! Nem tudom, hogy melyik tetszik jobban, mert mindegyik szép a maga nemében. Ezért még jó, hogy nem is kell választanom közülük! Itt is nagyon szépen köszönöm Nzsuzsának mindkét oldalt! Nagyon örülök nekik!
post signature
Pár bejegyzéssel odébb már eldicsekedtem, hogy CT tag lettem Kreen-nél. A tagságom első oldala már réges-rég kész volt, csak várta, hogy megmutathassam. És ma itt az alkalom! Először is mutatok egy készlet előnézeti képet.
Megvásárolható ITT
Ez a készlet nem csak azoknak való, akik szeretnek pakolászni, hanem a fantasy oldalasoknak, mert mindkét stílushoz tartalmaz elemeket. Amikor megláttam volt egy oldal a fejemben, de az épp fantasy volt. De nem akartam mindjárt az első oldalamat elrontani azzal, hogy valami újat próbálok ki. Így maradtam a pakolászásnál. Mutatom az oldalam:
Valahogy úgy éreztem, hogy ehhez a készlethez egy királynő, vagy menyasszony illik, de nem akartam magam megscrappelni. Így választottam ezt a képet.
Valahol láttam egy szuper oldalt. De mivel akkor tudom, hogy siettem, ezért nem jegyeztem meg a helyét. Most pedig keresgélhetem össze-vissza. Esetleg elmesélem, hogy mire emlékszem és aki tudja, hogy hol láthattam kérem szóljon! Nagyon megfogott! Az oldal így nézhetett ki:
  • a háttérpapír fehér volt, vagy valami világos szín
  • a bal alsó sarokban volt egy fotó egy kislánnyal
  • a fotó mögött, körül mindenféle elem, virágok, maslik, zöld
Ennyire emlékszem. Didónál is megnéztem, bár csak pár hétre visszamenőleg. Lehet, hogy több volt az oldalon, de lehet, hogy csak ennyi. Ha valaki tudja, hogy miről beszélek, kérem jelezze, mert míg meg nem találom és nem próbálom meg liftelni, addig nem fogom tudni kiverni a fejemből.
Most pedig megyek, mert még két oldalt kéne csinálnom! Mindenkinek kívánok kellemes és csodás napot!

U.i. Akik a Facebookon az ismerőseim és kedden olvashatták, hogy állásinterjúra hívtak. Hát kiderült, hogy nem nekem való munka, mert pénzügyi tanácsadót kerestek, azaz mindenféle biztosítást kell kötni. Sajnos én nem vagyok az a tipus, aki ezt tudná csinálni. :( Remélem egyszer már találok nekem való munkát!


post signature
A múlt heti téma a Cewén ez volt. Nagyon terveztem, hogy részt veszek. De sajnos az időm mint a pénzem... Semennyi. Egy oldal félig kész volt, egy másik, amit mindig is terveztem, hogy szeretnék készíteni negyedéig volt kész. Napjaim kapkodásból álltak. Egyik oka ennek az, hogy a sógoromék kisfia délelőtt és délután is nálunk van. Eredetileg a nyugdíjas anyósom vigyáz rá, de nem tud tőle csinálni semmit. Mert hát ott kell lenni vele mindenhol. Vagy azért, hogy ne történjen vele semmi sem, mert a sógornőm akkor hisztirohamot kap. Vigyázni kell, nehogy elessen, megüsse magát, de ha megtörténik lázasan el kell tüntetni a nyomokat. Vagy azért kell felette lenni, mert csak olyan dolgokat szeret csinálni amit nem szabad. Például a kutyáinkat verni, a kertből a zöldséget kiszedni, kiásni. Embereket kövekkel dobálni, éles vagy veszélyes tárgyakkal rohangálni. Sajnos ez annak köszönhető, hogy a szülei mindent ráhagynak nem fegyelmezik és kimondottan megtiltják az anyósomnak, vagy bárki másnak, hogy fegyelmezze. Nem hiszem, hogy hasznos dolog, de az ő dolguk, beleszólni nem lehet, mert háború törne ki. De azért ha senki sem látja, akkor igyekszem rendre utasítani. Ezért ha itt van elmegy szinte az egész napom, és még itt van a kert, a ház, főzni is kell, meg takarítani és nyugodt pillanat is jól esne.
Sajnos így lemaradtam megint a kihívásról, és mivel más scrappes dolgot is bevállaltam, ezért nem maradt időm. De ma mindkét oldalam befejeztem. Az elsővel nagyon sokat kínlódtam, mert ez a stílus messze áll tőlem és az árnyékolás megoldásával gondjaim voltak. De nagyon szerettem volna egy ilyen oldalt.
Scrap of angel & Florju Scrap - Totaly Spring Collab
A másik oldalam inkább én vagyok. Csak egy kicsit zavaró a sok szöveg. Mivel az oldalaimra címet szoktam tenni, de most Müller Péter A barátságról című gondolatait is az oldalba foglaltam. Nekem szöveg nélkül jobban tetszene, de lehet, hogy ez azért van, mert nem vagyok ennyihez hozzászokva.

Scrap of angel & Florju Scrap - Totaly Spring Collab
Verena Designs - Remember this Moment
Szöveg:Barát... Aki meghallgat bármikor és akit te is meghallgatsz bármikor... Aki előtt nincsenek titkaink, mert megbízol benne... Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. A barátodért mindenre képes vagy... Az ember által átélhető legmélyebb szeretet a barátság. ”
Számomra nagyon fontos kötelék a barátság. Kevés jó barátom volt az életben. Bár barátságos típus vagyok, mégis megválogatom a barátaimat. Mert a barátok lehetnek segítőek, támogatóak. Akik mellettünk vannak és ösztönöznek álmaink, céljaink elérésében. Úgy szeretnek ahogy vagy. Nem akarnak megváltoztatni. Tanácsokat adnak ha szükségünk van rá, vagy épp kérjük a tanácsaikat, de ha mégsem fogadnánk meg akkor sem haragszanak meg. Akikkel együtt sírunk és nevetünk. Erőt adunk egymásnak az élet túléléséhez. Aztán van a másik csoport, akik vissza-, vagy lehúznak. Ezek általában az ellentétei az előző csoportnak. Hangoztatják, hogy fontos számukra a barátság, meg hasonlók. De amikor elmeséljük álmainkat, céljainkat nem támogatnak azok elérésében, hanem inkább lebeszélnek róluk, azzal az érvvel, hogy úgysem sikerül. Tanácsokat osztogatnak és haragszanak, ha nem fogadjuk meg, de ők sem fogadják meg a mi tanácsainkat sohasem. A bajban nem hogy erőt adnának, de inkább szívják belőlünk az energiát. És mindig emlékeztetnek a múltbéli hibáinkra. Ilyen emberekkel nem barátkozom, és szerintem senki sem barátkozna. Ezért nálam nagyon lassan kötök barátságokat, de azok hosszú távúak. Müller Péter gondolataiból csak részleteket közöltem, de van még egy gondolat, ami nekem nagyon tetszik és két számomra legjobb barátomnál éreztem is ezt. „Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.” Ezt éreztem akkor amikor megismertem Arankát, legeslegjobb barátnőmet és a férjemet aki szintén a legjobb barátom. Persze nem rögtön éreztem ezt, el kellett telnie egy kis időnek. Mert ahogy a zongorához hozzá kell hangolni a gitárt, hogy szépen hangozzanak együtt, úgy két ember lelkének húrjait is össze kell hangolni egy mély érzéshez. A házasság egyik titka szerintem az, hogy a férj és a feleség a legjobb barátok.
E gondolataimat szerettem volna megosztani veletek. Köszönöm, hogy elolvastátok! Mindenkinek kívánok kellemes napot!
post signature
Beedeenek nagyon megtetszett e játék, mert a Cewen is elindította. Itt olyanok is elkezdtek játszani, akik a Scrapbook.hu-n nem játszottak még ilyet. Úgy gondolom, hogy a Cewén egy más közösség, talán valamivel összetartóbb alakult ki. (a találkozónak is köszönhetően). Ez a játék még jobban feldobta a hangulatot Krisssz által vezetett videóscrap mellett. Gondoltam itt is benevezek a játékba, bár egy kicsit aggódtam, mert máig kellett elkészülni, Beedee csütörtökön sorsolt. Én Rzoe-tól kaptam két képet és Secimának küldtem négyet. Rzoe kisfia volt a képeken aki mindenhova szeret bebújni, még a lehetetlen helyekre is :D Mivel meseoldalt én nem tudok készíteni, de Dávid épp egy szekrény polcába mászott be a képen, ezért nem volt valami jó egy pakolgatós oldalhoz, ezért elhatároztam, hogy kivágom a képből. Szerencsétlenségemre a Photoshop makrancoskodott, ezért más programmal kellett kivágnom a képet. Délutánra megjavult a progi, már csak az elrendezést kellett kitalálnom. Nagyon tetszettek dmagdalene macis elemei, de nem tudtam még hol felhasználni, de ebbe az oldalba bele akartam foglalni (ha valakit érdekelnek a készletek itt a blog, ahonnan ingyen letölthetők. Secima figyelmébe ajánlom főként! :D). Hosszas variációk után megszületett az oldal. Felhasználtam még Altena és Didó elemeit.

És most pedig mutatom Secimától kapott oldalam. Gyönyörű lett! Nagyon tetszik! Nem tudom nektek leírni szavakkal, hogy mennyire tetszik! Áradozhatnék róla oldalakat, de nem teszem. Köszönöm szépen neked Évi itt is!
Szerintetek is gyönyörű? :D
Most pedig búcsúzom. Sajnos a barátságról szóló oldalam még nem tudtam elkészíteni és csak jövőhéten fogok ráérni. Eredetileg Cewe kihívásra akartam készíteni, de kihíváson kívül készítem el. Sajnos nagyon kevés időm van a scrapra, blogolásra, történetem folytatására. Ha egy nap legalább 48 órából állna!
post signature
A nemzetközi scrapbook nap alkalmával Didó hirdette meg ezt a játékot a Scrapbook.hu-n. Egy ideje már izgatott ez a játék, de mivel nem volt túl nagy önbizalmam, ezért nem mertem jelentkezni rá. Féltem, hogy nem lesz sikeres az elkészült oldalam, meg nem lesz ihletem. Végül Mr. Random Beedee-t sorsolta nekem és kaptam egy szuper fotót. Egy napig pihentettem a fotót és közben ötleteltem az oldalon. Másnap nekiültem, előtte kulcsra zártam az ajtót és megcsináltam. Izgatottan vártam a bemutatás napját. Nem is gondoltam volna, hogy akkora örömöt vált ki majd Beedee-ből mint amilyet kiváltott. Nagyon örültem én is, mert mások öröme, boldogsága visszahat az emberre. Hisz ismeritek: „Jobb adni, mint kapni.” Most már megmutatom az oldalt:
Felhasználtam:
Raspberry Road Designs - Pansy Garden Add-on
Nekem pavelancsika készített oldalt, de mivel e-mailban még nem kaptam meg, ezért a galériából linkelem be ide nektek.
Nekem először a csoki jutott eszembe róla. A barna szín miatt, meg amúgy is szeretem a csokit. Mivel énhozzám messze áll ez a stílus, ezért kimondottan örültem ennek az oldalnak. Nagyon szépen köszönöm!
post signature
Úgy érzem, szükséges egy kis magyarázatot írnom a múltkori blogbejegyzés végéhez. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy kifakadtam nektek. Kaptam is egy nem kedves levelet, bár nem tőletek, hanem gondolom az illető csak úgy tévedt ide. Nem bosszankodtam annyira rajta, de mégis elgondolkoztam, hogy tényleg jól tettem-e, hogy itt sírtam ki magam. Én valójában szív ember vagyok, vagyis lelkileg nagyon érzékeny, a szívem vezet. Igyekszem a harmóniát megteremteni magam körül. Tudjátok ti is, hogy sokáig nem éltem harmonikus, nyugodt környezetben. Számomra nagyon fontos dolog a család, azért is, mert az én családom nem volt család, csak a látszat, meg a név és a házasság Isteni szentsége tartotta a szüleimet össze. A mostani családom valójában belőlem és a férjemből áll. Úgy gondolom, hogy egy család összetartásában, harmonikussá tételében nagy szerepet játszik a nő vagy az anya. Igyekszem is ezt  megtenni. Azonban a múltkor úgy éreztem, hogy ezt a harmóniát, összetartó erőt szét akar esni azzal, hogy a férjem el akar menni. Bár csak dolgozni, mégis ez sem jó dolog. Ezért egy kicsit bepánikoltam. Általában a nehéz helyzeteket így dolgozom fel. Hogy sírok, el vagyok keseredve stb. Ez egy olyan folyamat nálam. Mivel ahogy írtam általában a szívem vezet utamon, ezért ki kell néha ürítenem a benne kavargó érzéseket, gondolatokat, hogy aztán hideg fejjel tudjak dönteni. Mert azért nem jó, ha csak a szívünk vezet. Néha kell az ész is. Régebben, amikor voltak barátaim, és elmehettem hozzájuk egy kis csevejre, akkor nekik mondtam el gondjaim. Adtak tanácsot, de általában miután befejeztem a mondókám, már jöttek az ötletek is, hogy hogy oldjam meg a helyzetet. De most egyetlen barátom is km-ekre van tőlem, ezért valahogy így jött ki belőlem az egész. Nem vártam, hogy írjatok kommentet, vagy biztassatok. Nekem annyi is elég volt, hogy elmondhattam és valaki elolvasta. De azért köszönöm Gólyának és Beedeenek a szép szavakat (egyébként Beedee lehet, hogy egyszer szavadon foglak :D)! Köszönöm szépen, hogy elolvastad gondolataimat! Remélem, még ezen a héten tudok jönni egy oldallal és a barátságról szóló gondolataimmal. Kellemes napot kívánok mindenkinek!
post signature
A Scrapbook.hu harmadik játéka amin részt vehettem Mörjike Digimorfózis c. játéka volt. A játék lényege az volt, hogy Ági készített egy oldalt, amit tovább küldött és az oldalát liftelni kellett. De a liftelés mellett volt egy feladat, amit meg kellett még oldani. Aztán tovább küldeni a kész oldalt valami más instrukciókkal. Én Dia után következtem. Azt kaptam feladatul, hogy két papírt használjak, az egyiket lyukasszam ki és alóla kandikáljon ki valami szöveg. Ez nem volt olyan nehéz, azonban nagyon bosszankodtam a kép miatt, amit fel akartam használni. Nagyon sokféle képet próbáltam ki. Végül úgy döntöttem, hogy azt a képet használom fel, ami az esküvőnkön készült. Apukám van rajta a sógoromék kisfiával Dominikkel. Egész nap dolgoztam rajta, mert sajnos tökéletesen le akartam másolni Dia oldalát, de aztán rájöttem, hogy a lift nem a másolásról szól. Mert akkor ugye elég unalmas lenne a játék. Így aztán csak annyit szerettem volna, hogy hasonlítson hozzá. Ezután Secimának küldtem az én oldalam és gondoltam azt a feladatott adom neki, hogy legyen valami tükröződés az oldalon.  Szerintem nagyon jól megoldotta. Ma lehetett feltölteni a galériába az oldalunkat. És ma sorsolt Ági is. Hát mit látok a fórumon! Az én nevemet! Nagyon megörültem, mert most nagyon szükségem van a pozitív ki-, besugárzásokra, hatásokra. De erről picit később. Most mutatom az oldalam:
Felhasználtam:
CreaDorena - Lyrical letters
Bellisa Designs - Lovely Popies
DS - Tender Spring Breeze
Fei-fei´s Stuff - Crazy beautiful
és a képhez Akizo Template 12 templatejét használtam fel.
Ha kíváncsiak vagytok Dia oldalára az itt megnézhetitek, Secimáét pedig itt.
post signature
Biztos észrevettétek, hogy egy újabb elemmel, vagyis blinkie-vel gazdagodott az oldalsávom. Én is CT tag lettem. Valamikor írtam, hogy nem nagyon vágyom rá, de szerdán csak kíváncsiságból benéztem a DST fórumán a CT Call-os topikban pár felhívásba. Nem tudom mi vezérelt, mi nem, de írtam egy e-mailt Kreen-nek egy rövidke levelet (Készleteit itt láthatjátok). Közben neki láttam a fent mutatott oldalnak. Egyszer aztán valamiért megnéztem az e-mailjaimat, és láttam a reggel elküldött levelemre máris jött válasz. Amiben az volt, hogy mostantól a csapat tagja vagyok (igaz többször is elolvastam, lefordítottam a szöveget, mert nem mmertem elhinni). Nagyon boldog voltam. Azonban az örömöm este hamar eloszlott, mert kaptam egy másik hírt, aminek egyáltalán nem örülök.
Már talán meséltem, hogy sajnos nem találok munkát. Meg persze azt is, hogy a férjem vállalkozó. De sajnos ennek ellenére nem vet fel minket a pénz. Sőt! Nagyon be kell osztanom a koszt pénzt és sok mindenről le kell mondanom, hogy ki tudjunk jönni abból, amit megkeres a férjem. Nagyon vigyázok a ruháimra és igyekszem nem meghízni, hogy ne kelljen újat venni. Ha valami kiszakadt igyekszem megvarrni úgy hogy ne legyen feltűnő. De ez nekem nem okoz gondot, hisz régebben, amikor még a szüleimnél laktam és még nem volt munkám, akkor sokszor volt, hogy egy hétig vajas kenyér volt az ebédem. Igaz amikor el kezdtem dolgozni, akkor is fizetésemet szinte a szüleimnek adtam és alig költöttem magamra. Hogy miért írom ezt ide le? Csak azért mert szerdán a férjem úgy jött haza, hogy hívták Németországba dolgozni és ő megy is. Ezt úgy mondta, hogy semmit nem tudott még a munkáról. De azért mondta úgy, mert akármi is legyen a munka akármiért is, inkább ott mint itt. De addig én itthon leszek. Tudom, mások is élnek így, de én mégis kiakadtam és a lelkem, szívem minden porcikája tiltakozik ellene és mély letargiába estem. Az igazság az, hogy nagyon féltem. Én túl izgulós, aggódós vagyok. Akkor vagyok teljesen nyugodt, ha este úgy fekhetek le, hogy tudom mellettem van ő is. Nagyon nehéz nekem egész nap egyedül még akkor is, ha közben a scrapbookkal foglalkozom. Nincs senki barátom, akihez elmehetnék, a szüleimmel mint tudjátok nagyon rossz a kapcsolatom és messze is vannak. Az anyósomék életstílusa és ritmusa teljesen más, mint a miénk. Akármilyen rossz hangulatban vagyok az már segít rajtam, ha látom a férjem rám mosolyog, vagy éppen megölel, vagy valami irdatlan nagy hülyeséget mond. 23 évig minden problémámmal egyedül voltam, egy magányos farkas voltam, pedig nagy szükségem volt már akkor is lelki társra. Nagyon rugalmas voltam akkor, bár szükséges volt, mert az életem akkor nyugtalan és viharos volt és a béke kedvéért inkább kompromiszumokat kötöttem. De most valahogy nem tudom elfogadni a helyzetet. Három napja csak sírok egyfolytában és magamat okolom, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy ez a helyzet ne forduljon elő. Tudom, hogy nem kéne akkora problémát csinálnom ezekből a dolgokból, ez megmutatja a kapcsolatunk jövőjét stb. Csak ne lennék annyira aggódós, hogy mi lesz ha valami baj éri, hogy tudom meg, ki segít neki, nem tud németül, hogy oldja meg a problémáit stb. És ezen kívül az az igazság, hogy voltam már hasonló szituációban akkor más valakivel ugyan, de azt is nagyon nehezen viseltem. Akkor ott volt a családom, és látták, hogy nem érzem  jól magam a szituációban, de nem segítettek egyáltalán. Engem hibáztattak, hogy oda kerültem. Itt még olyanok sincsenek. Azonban nem tehetek mást. El kellett fogadnom a döntést, még ha nem örülök neki. Ha nem kap jobb ajánlatot itt Magyarországon, vagy én nem találok egy jó munkát, akkor elfogadja a megbízást. Lehet, hogy csak számomra ennyire rossz dolog, meg nagy ügy, de mégsem tudok megbékélni a gondolattal. Talán már túl sokszor engedtem, alkalmazkodtam másokhoz, hajlottam meg mások akaratának. Talán az elmúlt 23 év során, amikor még a szüleimnél éltem, túl sokat adtam magamból és nem maradt már semmim és az elmúlt két év alatt, amióta itt élek nem tudtam teljesen feltölteni a készleteim. De talán az égieknek van valami céljuk velem, ami jól fog elsülni, csak az eleje az utamnak még ilyen sírós.

Most köszönöm mindenkinek aki végig olvasott. Nem akartalak titeket leterhelni bajaimmal, de úgy éreztem ki kell adnom magamból ezeket a dolgokat. Sajnos ha beszélni kell, akkor nem tudom így elmondani az érzéseim, írásban sokkal jobb vagyok. Kívánok mindenkinek csodás napot!
post signature
Szerintem nem mondok újat azzal, hogy a Scapbook.hu - n egész héten kihívások, játékok vannak a Nemzetközi Scrapbook Nap alkalmával. Be is neveztem három ilyen játékba. Az első a kép egymásnak, ahol Beedee-nek készítettem egy oldalt. Ezt azonban nem mutatom meg, csak egy kukucskát:
A másik játék a Titok címet viseli. Didó készített egy oldalt, és csak kukucskát mutatott. Persze egy pár információt elárult még, és ezeknek birtokában kellett liftelni az oldalát. Hát nem volt egyszerű feladat, de végül az eredmény nagyon tetszett. Az oldalam pedig:

Felhasználtam:

Marzena - Niezapominajka

Lilas - Understatement
MK Designs - Oh, what a night
Fanfan Rues Des Anges - Parlez mori d´Amour
Scrap of Angels - Our love story
NBK Design - For Lily

Most pedig megyek a dolgomra, mert nagyon le vagyok mindennel maradva! Szép napot mindenkinek!

post signature
Nagyon csodás napra ébredtem. Reggelizés, kávézás közben olvasgattam kedvenc blogjaim. Gólya bejegyzése nagyon jól esett. Arról is írt, hogy kapott egy díjat, amit szerintem teljesen megérdemel. Sok mindent mesélt magáról és kiderült, hogy sok mindenben hasonlítunk egy pici. :D Végül felsorolta, hogy kinek adja tovább. Köztük voltam én is (a másik blogomat díjazta). Azonban a szavai kora reggel nagyon jól estek, ezért nagyon jó hangulatom lett és ez kitartott egész nap. Azért írom mindezt ide és nem oda, mert így is reklámozom magam (hihi), de szerettem volna a nemsokára bemutatott oldalamhoz kapcsolódót írni. A díjat pedig kiteszem majd ott. (végül azért megmutizom itt is).
De először is magamról tíz dolog, amit szeretek és hogy kiknek adnám.
Elsősorban felsorolom a blogokat.
Milu - csodás oldalai vannak. Ó ha csak fele ilyen ügyes lennék!
Tinci - az ok ugyanaz. Mindkettőjüket csodálom és titokban hozzájuk járok leskelődni, inspirálódni.
Szrjudit - ha valami híres énekes lenne, akkor biztos sikongatva kérnék tőle autogrammot. Rajongok a munkájáért, nagyon csodálom és szeretem nézegetni az oldalait. Mintha egy másik világba kerülnék az ő oldalai által, nagyon inspirálóak.
Hékás - csodálatom másik tárgya. Ugyanúgy csodálom őt is, mint Szrjuditot
Beedee - az oldalaiból finom és könnyed elegancia árad, megspékelve egy csipetnyi bájjal. Megérdemli a díjam ő is teljes mértékben.
Ezen kívül oda adnám még a következő személyeknek, annak ellenére, hogy megelőztek:
Gólya - eredetileg tőle kaptam, de ő valami fantasztikus! Szerintem tanítani kéne a lelkesedését, kitartását és azt, hogy nem adja fel.
Margó, Toni és Kreatívhit - mindannyian a scrap mellé egy kis lelki gyógyszert, balzsamot is átadnak nekünk a blogjaikon, oldalaikon keresztül.
Most pedig 10 dolog amit szeretek:
Szeretem a reggeleket, amikor felébredek és rájövök, hogy még maradhatok az ágyban. Olyankor jó a puha, meleg takaró alá bújni, átölelni egy kispárnát.
Szeretem a kreatív dolgokat (nem is gondoltátok volna mi?). Tudok horgolni, varrni, szoktam rajzolni is, és mindenfélét készíteni papírból és más anyagokból. Persze ide tartozik az is, hogy imádok scrapbookozni és írni, amit újra elkezdtem.
Szeretek olvasni. Ami azt jelenti, hogy ha egy jó könyv kerül a kezembe képes vagyok hajnalig fent lenni, hogy elolvassam.
Szeretek főzni. Pedig úgy kerültem Magyarországra, hogy a pizzán és a spagettin kívül semmit sem tudtam. A férjem szerint született szakács-cukrász vagyok.
Szeretek elegánsan felöltözni. Bár erre mostanság ritkán adatik alkalom, mert elég furán nézne ki, ha kosztümbe mennék a henteshez és nagyon sok ruhám még a szüleimnél van (ha megvannak még).
Szeretem a piros színt. Minden ami piros jöhet (cipő, táska, ruha), főleg egy piros Volkswagen Golf.
Szeretek kertészkedni. Mindezt annak ellenére, hogy a szüleimnél utáltam. De különbség van egy végtelenül nagy és egy kicsike kert mellett.
Szeretek utazni, főleg vonatozni. A vonatok szerintem olyan romantikusak.
Szeretem a kutyáinkat, pedig mindenki szerint rondák és a férjem ex menyasszonyáé voltak. Ennek ellenére olyan szeretni valók, hisz kezdettől fogva ők is szeretnek engem.
Szeretem a lovakat. Szerintem előző életemben ló voltam. Pici koromtól rajongtam értük. Az esküvőmön apukám azt mondta, hogy csalódott bennem, mert nem kértem lovas hintót. Én nem akartam, mert úgy gondoltam költséges és nem akartam a férjemre és anyósomékra még nagyobb terhet róni. A végén kiderült, hogy kérhettem volna. És ez kapcsolódik az oldalamhoz, amin a fő téma a ló szeretete.

Készlet: Raspberry Road Designs - Feathered Nest Add-on
Lány a lóval - Magic Moonlight Free Images


post signature