Gondolom nem kell bemutatnom már senkinek The Flower of Naturalness azaz a Magnólia blogtraint( első állomás itt). Már alig vártam, hogy letölthessem az összes elemet és készletet. Utána persze jött a bőség zavara, mert annyi csodás elem, papír birtokosa lettem, hogy azt sem tudtam, hova kapjak. Végül összeállt a kép és készítettem egy anyák napi oldalt. Most ezen az úton köszönöm annak a blog és scraptársnak, aki ajánlotta a Magic Moonlight Free Images oldalt. Csodás képek vannak ott is és az oldalamon felhasznált igazán illett a témához.
Sajnos az én anyukámmal nagyon rossz a kapcsolatom, talán kisgyerek korom óta van ez. Felnőtt fejjel még megpróbálkoztam javítani rajta, de ahogy mondják, egy kapcsolathoz két ember kell. Most is igyekszem tisztelni és a szeretetemet kinyilvánítani, de néha azt érzem, hogy az egész falra hányt borsó. Sajnos úgy kezel, mint egy idegent, és néha elég nyomasztó az egész helyzet. Az anyósom szerencsére befogadott, bár van néha problémám vele is, de ez csak a háztartással kapcsolatos. Mivel neki igen magas mércéje és igényei vannak a renddel és egyebekkel kapcsolatban, nekem pedig nem volt semmilyen mércém se, most igyekszem alakítani, ezért van néha probléma ha arról van szó, hogy rend és tisztaság. Nem mintha nem lenne, csak én nem mosok fel mindennap hipóval, nem törölgetem le mindennap a port és hasonlók. De azért nagyon rendes asszony. Inkább ilyen anyukám lehetne. De elkalandoztam, az oldalamat még nem mutatom. Küldöm minden egyes anyukának és nagymamának!

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.
Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom.
post signature
Mostanság szinte minden nap annyira csodás az idő, hogy a szabad perceimet is inkább kint töltöm. Ezért nincs nagyon időm a scrapbookra. Húsvétkor sem értem rá, mert nem is voltunk itthon. Nem szeretem a húsvétot, ritkán jut eszükbe az embereknek az ünnep igazi jelentése. Már csak a szokások maradtak, amiknek szerintem semmi közük sincs Jézus halálához és feltámadásához. Ezért egész ünnep alatt kint voltunk a pilismaróti öbölben. Csak aludni jártunk haza. Nagyon kellemes volt, kivéve a hétfőt, mert akkor elkezdett esni az eső, ezért haza kellett jönnünk. Ennek ellenére még a múlt hét vége felé sorválasztót és új aláírást kreáltam. Ezen kívül készítettem még két blinkiet (igaz nem villognak még, mert arra már nem volt szabadidőm, majd kerítek rá). Az egyiket ezen a blogon láthatjátok és az új blogomra mutat. A másik pedig ott található, és ha rá kattintotok, akkor itt találhatjátok magatokat.
Ja és lecseréltem a blogrucimat. Remélem tetszik.
post signature
Osli igen izgalmas játékot talált ki. Egy kis számmisztika is szükséges hozzá. A játék lényegét szerintem mindenki tudja (de ha nem Osli blogján elolvashatjátok). Megmutizom a képet, ami alapján kellett oldalt készíteni:

Ez alapján osztottam, szoroztam, és kijött a következő eredmény:
  • mintás és sima papír
  • 5 db elem
  • kötelező elem irat- vagy gemkapocs
  • és név legyen a cím
Eredetileg teljesen más oldalt terveztem, de csak akkor vettem észre, hogy nem az lett, amit én kigondoltam még az elején. De szerintem teljesen jó. Mutizom az oldalam:

Credit: Rucola Designs - Free Time Mini Kit

A képen én vagyok, még Füleken a munkahelyemen. Szerettem a munkám és néha napján hiányzik is. Nagy felelősséggel (és kis fizetéssel) járt, de jó volt. Elég kis irodám volt, és az is tele volt zsúfolva polcokkal, dossziékkal és egy hatalmas fénymásolóval (ja és egy mini hűtővel). Mostanság egyre jobban hiányzik, főleg, hogy egyáltalán nem találok munkát, pedig nem ragaszkodom a minőségbiztosítási mérnökasszisztens-i álláshoz. Még egy takarítónői állással is megelégednék. De mindennek meg van a maga ideje.
Talán azért is született meg ez az oldal, mert egy volt kollégám érdeklődött felőlem minap és kedves emlékeket idézet fel bennem az egész. Az igazság az, hogy amíg szépen ment a cégnek és az osztályunkról nem kellett majdnem mindenkit elküldeni, jó buli volt a munka. Filmet néztünk, aludtunk, ettünk, játszottunk, mint a gyerekek, de a munkánkat is felelősségteljesen elvégeztük. Ha létezik álom munka, hát ez az volt. 
post signature

Létre hoztam egy új blogot, amelyen a történeteimet szeretném közölni. Persze néha lesz egy kis ízelítő itt is a publikált történetekből. Remélem örömmel olvassátok majd azt is. Nyugodtan kommenteljetek majd, osszátok meg észrevételeiteket, javaslataitokat. Majd később kirakok egy elérhetőséget is, amin keresztül privátban is elmondhatjátok a javaslataitokat. Még a héten itt olvashatjátok a múltkori történet folytatását is.
Az oldalt ITT érhetitek el. Jó szórakozást kívánok!

post signature
A nyári nap vakítóan ragyogja be a szobát, igyekezve boldogságot, fényt vinni az ott tartózkodók életébe. Azonban ez semmit sem segít, mert a szomorúság, az önmarcangolás, a lassú várakozás e pillanatban erősebb. Az ablaknál egy fiatal nő áll. A beszűrődő fény angyali külsőt kölcsönöz neki, amikor körberagyogja és a hosszú haján megpihenve megcsillantja annak színét. Egészen csend van, csak a lélegeztető gép monoton pumpálása és a többi létfenntartó gépek működésének zaja az, ami megtörni igyekszik e szoba nyugalmát. Még a nővér is csendben tesz-vesz az ágyban fekvő férfi körül. A kómában fekvő arca tükröz csak igazi békét, nyugalmat, csendet. Talán már más tájakon jár, és a gépek tartják még e világhoz kötve. Egy orvos nyit be, valamit mond a nővérnek egészen halkan, majd az ablaknál álló nőhöz lép.
- Kisasszony, most elvisszük a vőlegényét pár kivizsgálásra. Addig nyugodtan menjen haza, egyen valamit és pihenjen le. Már egy hete reggeltől estig ül az ágy mellett. Nem tesz jót Önnek és tudom, hogy a szerelme ha felébred szívesen lát majd egy kipihent, erős nőt, mint egy megtört, elgyötört asszonyt.
A nő szomorú tekintettel néz a doktorra, arca sápadt, szeme alatt sötét karikák.
- Köszönöm doktor úr, de én inkább ülök az ágy mellett továbbra is!
- Ahogy gondolja, de akkor legalább egy kicsit mossa meg az arcát és egyen valamit!
A nő bólint, majd újra az ablak felé fordul. Nem a tájat nézi, csak bámul bambán kifelé, s közben a gondolatai cikáznak. Közben a férfit a nővérek és egy ápoló kitolja a szobából, így most már teljes a csend és a nyugalom.

Érdekes, hogy mindenki azt hiszi, hogy mi ketten el vagyunk jegyezve. Talán joggal, hisz csak egy szerelmes nő képes egész napját egy ágyhoz láncolt férfival tölteni. Én nem vagyok szerelmes, nem lehetek az. Menyasszony sem lehetek soha, csak a lelkiismeretem tart itt és még valami, amiről nem tudom, hogy micsoda. Jó lenne ha visszamehetnék az időben? Ha figyelmeztethetném magam, akkor nem találtam volna meg a hullát az Öbölben. Ah! Ez hülyeség! Ha én nem, akkor talán valaki más találta volna meg! Inkább nem kellett volna saját kis nyomozást indítanom. Így elkerültem volna, hogy mást is megöljenek és talán Márk sem lenne most kómában. Vagy talán el sem kellett volna hagyni Los Angeles-t. Igen, talán jobb lett volna Amerikában maradni!
post signature

Iszonyatosan el voltam foglalva a héten, igazság szerint már jó pár hete úgy érzem magam, mint valami kerge marha. Füzettel és tollal rohangálok a lakásban, vagy ülök a kanapén és bámulom a szomszéd ház homlokzatát. Az igazság az, hogy kaptam egy felkérést egy barátomtól (akivel életemben egyszer találkoztam csak). Egy kis felvidéki lapnál dolgozik, ami csak a környéken jelenik meg. El akarnak szakadni a szlovák nyelvű kiadástól, mert egyre jobban átveszi az irányítást a politika az újság felett. A magyar kiadás csak kéthetente jelenik meg. Szóval szólt, hogy szeretnének benne egy folytatásos sztorit is majd leközölni. Mivel régebben sokat írtam és ő pont ismerte az írásaimat, így megkérdezte, hogy szoktam-e még írni. Sajnos egy ideje nem írtam már semmi komolyabb, irodalmi alkotást, mert annak idején két személy kérésére feladtam azt az álmom, hogy könyvet kiadjak. Elmagyaráztam neki, hogy miért hagytam abba és hogy miért nem kezdtem újra. Aztán persze megbeszéltük, hogy keres mást. De másfél hónapra rá megírta a Jégkirálynős történetem. Elküldtem neki is, de csak úgy és el volt ragadtatva tőle ő is és a főszerkesztő is. Így bevállaltam, hogy mégis megpróbálkozom (nem esem nagyot, ha nem lesz jó fogadtatása az egésznek). Úgy gondolták, hogy krimi lehetne, mert azt mindenki kedveli, de nem sietettek, mert egy kis gond van a különválás terén. Csak egy szinopszist kellett még a múlt héten elküldenem. Sajnos egy ideig nem volt semmi kézzel fogható ötletem, míg egy szép tavaszi napon kimentünk a férjemmel a pilismaróti öbölbe pecázni. A hajótemető környékén voltunk és annyira megérintett a hangulata, hogy akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha pecázás közben egy hulla akadna a horogra stb. Így aztán jó pár napig csak lazításképp ültem a gép elé, elolvasni az e-mailjaimat és megnézni a kedvenc blogjaimat. Mivel készítettem egy-két képet is a hajótemetőről, gondoltam oldalba is foglaltam. Osli játékába akartam benevezni velük. A képekhez, amik pár átalakítgatás után misztikusra sikeredtek inkább valami dark stílusú készlet illett volna jobban, de nekem valahogy így tetszik. Íme a kép:

Remélem tetszett a fent közölt részlet a készülő történetből. Ma tudtam meg, hogy nyugodtan dolgozhatok rajta és jó sztori lesz, csak egyes emberek nagyon megnehezítik egy új magyar nyelvű hetilap születését. Meg szeretnélek kérni titeket, hogy mondjátok el a véleményetek a leközölt részletről és szeretnétek-e olvasni a folytatást. Lehetséges, hogy új blogon fogom megosztani (bár nem biztos), de csak akkor ha van érdeklődés . Köszönöm mindenkinek szíves türelmét és a véleményeteket is hálásan köszönöm előre is!

post signature
Most igen rövid és gyors leszek. Először is köszönöm az előző bejegyzéseimben leközölt történeteimhez fűzött kommentjeiteket!
Sajnos annyira nem volt szinte semmire sem időm azok a dolgok közül, amiket elterveztem. Akartam írni egy hosszabb bejegyzést sok mindennel kapcsolatban, mesélni egy személyről, akit volt szerencsém személyesen is ismerni és pár napja tudtam meg, hogy meghalt, stb. Emellett ki akartam kérni a véleményeteket, de most  valahogy egyikhez sincs kedvem, mert azt hiszem mindjárt összeesem a fáradságtól. Ezért csak egy oldalt szeretnék bemutatni. Remélem a többire is jut egy kis időm valamikor.
A múlt héten Didó OKC-t hirdetett, amire bátorkodtam jelentkezni és szerencsém volt bekerült. Készíthettem valamit a készletével. Csodás készlet (főleg a lepkék)! Beterveztem, hogy úgyis nyugis hetem lesz, lesz időm alkotni, azonban mindig minden pont akkor fordul fel, amikor azt hiszem nem fog. Ezért éjjel dolgoztam és hajnalban keltem. Azonban sehogy sem voltam elégedett vele, vagyis inkább a fotókkal. Ezért több fajta fotót is kipróbáltam stb. Most megmutatom a végsőt, majd még egy két verziót.
A készlet: Fresh & Sunny megvásárolható itt (aki még nem tudná)
Az oldalam:

És az ezt megelőző két verzió, amikkel nem voltam megelégedve:



post signature